Jen (Katherine Heigl) kikapcsolódni indult szülei társaságában, amikor véletlenül megismerkedik a sármos Spencerrel (Ashton Kutcher). Egymásba szeretnek, ám a mézeshetek után hazaérve, három év elteltével már semmi nem olyan vidám, mint vakációjukon. Spencer eltitkolta kedvese elől azt az apróságot, hogy a CIA bérgyilkosaként dolgozott a találkozásuk pillanatáig, amikor kilépett a szakmából, de nem megy ez olyan egyszerűen. Felkeresi az ex-főnöke, majd vérdíjat tűznek ki a fejére, így még az utolsó szomszéd is azon van, hogy eltegye őket láb alól.

A Lionsgate ezúttal rom-komba vágta fejszéjét, amit felvértezett egy kis akcióval, és azt kell, mondjam, nem is csinálta olyan rosszul. Itt lesz nekünk Katherine Heigl, Ashton Kutcher, öreg Magnum, vagyis Tom Selleck, és Catherine O'Hara főbb szerepekben, igazából szerintem velük nem akadt gond, mindenki eljátszotta a maga kis szerepét, Heiglről már tudjuk, hogy megy neki a buta-szőke liba vászonra vitele, Kutcher pedig mondhatni elbírt szerepével, de néha lehetett látni, hogy nem teljesen rá szabták a dolgokat. A karakterek ugyanakkor elég tipikusak, és részben ez az egyik legbosszantóbb hibája a filmnek. Szinte semelyik szereplőre nem mondható, hogy az A-listás színészek körét bővítenék, mert hát Kutcher se az, Heigl szintén nem, de még Tom Selleck sem, tehát ilyen téren kicsit hiányérzetem is támadt.

Robert Luketic rendezőről annyit még érdemes tudni, hogy az elmúlt években a 21 és A csúf igazság című filmeket hozta el nekünk, és az utóbbitól mindenképpen fényévekkel maradandóbbat tudott alkotni, ami előrelépés részéről, és talán következő alkalommal még jobbat láthatunk tőle.

A történetbe beültetett kisebb csavar, hogy a vérdíjra több ember foga fáj, így egymás ellen is tolják, és ez egy kis javulást eredményez összképügyileg. Az első fele sablon bevezetés, ami megismerkedéssel telik, de később rákapcsolnak. Egy dolog biztos, semmiképpen nem szabad komolyan venni a filmet, ez afféle nyári akció-mozi látványos jelenetekkel, és meglepően jó poénokkal, csak épp novemberben. A poénokról annyit, hogy az elején többet röhögtem, mint a vége felé, tehát nem volt benne elegendő spiritusz, hogy kitartson végig. A komolytalant főként arra értettem, hogy jócskán pakoltak bele képtelen képkockákat is, de most itt nem is ez a fő lényeg.

Annyit elmondhatok, hogy nagyjából azt kaptam, amit vártam, de nem tudom megérteni a hazai forgalmazót, hogy miért vártak vele eddig. Sebaj, lényeg, hogy érkezett. Elképzelhető, hogy még pár év múlva újranézem, bár nem fogok égni a vágytól, szóval nálam egy 5/10-es szintet tudott. Nem többet.