Franciaország német megszállásának első évében Shosanna Dreyfus (Melanie Laurent) családját lemészárolja Hans Landa náci ezredes (Christoph Waltz). Hajszál híján Shosanna is áldozatul esik. A lány Párizsba menekül, és álnéven egy mozi tulajdonosa lesz. Valahol máshol Európában Aldo Raine hadnagy (Brad Pitt) amerikai zsidó katonákból alakulatot szervez, hogy könyörtelen büntetőakciókat hajtsanak végre. A németek brigantyknak nevezik el őket. Raine csapatához csatlakozik egy német színésznő, Bridget von Hammersmark (Diane Kruger), aki valójában kém, és az a küldetése, hogy levadássza a Harmadik Birodalom vezetőit. A hősök sorsa egy moziban fonódik össze, ahol Shosanna saját bosszúját forralja.

Már nem először van szó a filmről, viszont én még nem írtam róla, így most ezt pótolnám. Ugye pár hónapja a forgatókönyve kapott egy rövidebb cikket, most pedig akkor következzen QT egyik legnagyobb filmjének értékelése! Elsőként még premierkor láttam tavaly augusztusban, már akkor is nagyon bejött, amit művelt Tarantino (ismét). Utána rákattantam a forgatókönyvre kétszer, és így ezek után még „negyedjére” is szórakoztatóan hatott, bár súlyos alkotás, azt meg kell hagyni, így rétegcuccnak is számít, és lesz, aki egyenesen utálni fogja. A rendező tipikus kézjegyeit a már tapasztaltabbak felismerik, és megint csak fantasztikus munkát hagyott maga mögött, erre pedig ékes bizonyítékként szolgál az Oscar jelölés, vagy éppen Christoph Waltz joggal kiérdemelt Oscar-díja, amit abszolút jogosan zsebelt be. Üdítő felnőtt szórakozás, alig két és fél órában, mely elvész, ha bírod a stílust, és a 18-as karika nem véletlen, így tudja szállítani a korrekt anyagot, mivel így semmivel sem kellett foglalkozniuk, hogy mit butítsanak le.

A szereplőkről hosszasan lehetne írni, így csak a fontosabbakat emelném ki, ugye az előbb már Christoph Waltz-t már kitárgyaltam, semmi kétség a zseniális alakításáról. Brad Pitt-re jelen esetben egy olyan szerepet ruháztak rá, amivel könnyedén elbánt, és szerintem élvezetes karaktere volt, hatalmas arcokat tudott vágni egy-egy jelenetnél, amivel engem jól elszórakoztatott. Mélanie Laurent szintén ugyanez a kategória, akiben hibát nem igazán talál az ember, ráadásul ez a film előrelendíti majd a karrierjét. Eli Roth Donny Donowitz szerepében leírhatatlanul jó, látni kell, de valami rettentően nagy karakter egyébként is. Diane Kruger már nem először bizonyított nekünk, és imádtam a német filmcsillag, Bridget von Hammersmark megtestesítőjeként nézni őt, belegondolva, alkalmasabb színésznőt nem is találhattak volna. Til Schweiger-t Hugo Stiglitz szerepében láthattuk, és szintén a legjobb karakterek körét bővíti.

Engem mindenképpen megfogtak azzal, hogy több nyelven (angol, német, francia, olasz) beszélnek a filmben, és csak és kizárólag eredeti nyelveken tudom ajánlani, ugyanis így tökéletesen visszaadja a hangulatot, amit egy esetleges szinkron csak ront. Az összes színész előtt le a kalappal, akik több nyelven szólaltak meg, és már csak ezzel sem volt könnyű dolga a QT-nak a szereplőválogatáson. Mivel a tavalyi év egyik legnagyobb produkciójáról beszélünk, így nem is kérdéses, hogy jár neki a legmagasabb, 10/10-es pontozás.

Akit komolyan érdekel a film, annak érdemes beruházni a 2 lemezes extra változatra, ugyanis a második lemezen többek között találunk: Bakiparádét, QT látószögéből is megismerhetjük a filmet, tájékozottabbak lehetünk az eredeti, 1978-as változatról, és még sok jóság. Viszont annak sem kell bánkódnia, akinek a szimplalemezes verzió van meg, mert arról sem sajnálták az extratartalmat: A nemzet büszkesége - A filmben látható film, alternatív és bővített jelenetek is elérhetők többek között.