Levegő, Víz, Föld, Tűz. Négy nemzetséget köt össze a végzet, amikor a Tűznemzetség brutális háborút indít a másik három ellen. Már egy évszázad telt el, és semmi remény arra, hogy letérjenek a pusztítás útjáról. A harcok próbára teszik Aang bátorságát is, aki rájön, hogy ő az egyetlen Avatár, aki képes mind a négy elemet irányítani. Így hát összeáll Katarával, a Vízhajlítóval, és Katara bátyjával, Sokkával, hogy visszaállítsák háborútól dúlt világuk egyensúlyát.

Minden elvárás és előítélet nélkül, ám a rendező kiléte miatt kicsit bizalmatlankodva váltottam jegyet M. Night Shyamalan legújabb fantasyjére. Tudom, a kinti kritikusok megmondták, hogy egy nagy nulla az egész, és ezzel sajnos nagyrészt egyet is értek. Legutóbb is jól megszívtam Az eseménnyel, amit szintén M. Nightnak köszönhettünk, és ez nagyjából azt a színvonalat hozta, csak jóval, több látvánnyal. A Nickelodeon-os alapanyag adott volt, és az első 20 perc elteltével még meg is mozdult bennem egy érzés, hogy ez akár még egy középszer is lehet, de folyamatosan csökkent az érdeklődésem, és egyszerűen nem kötött le. Nagyon soknak tűnt a 100 perces játékidő, és többször ásítoztam rajta, ami nem épp annak a jele, hogy egy érdekfeszítő filmet nézek. Ráadásul az első fejezettel nyit, amivel egyből arra gyúrtak, hogy több részt szerettek volna készíteni belőle, ezáltal kapott egy lezáratlan véget, és ha a kinti bevételit nézzük, kétlem, hogy valaha is lesz folytatása. Még az a legszebb, hogy M. Night saját szkriptje alapján készítette az egészet, szóval itt még a forgatókönyvre se lehet kenni a dolgokat.

Fura mód a szereplők közül az utolsó léghajlítót megformáló Noah Ringer (Aang) karaktere és színészi játéka valamiért megfogott, és szintén jó karakter lett volna Nicola Peltz (Katara), akinek a szinkronhangja irritált kicsit. Jackson Rathbone (Sokka) inkább a Twilight Saga Jasper Whitlock-jaként lesz ismerős, és szerintem ott jobb-természetesebb játékot láthatunk tőle. Dev Patel (Zuko herceg) viszont kiváló kis gonosz herceget testesített meg, de azért messze a Gettómilliomosbeli játékától.

A látvánnyal, effektekkel úgymond nem volt baj, mert erre mindvégig odafigyeltek, de a 3D megint egy fölösleges szükségkellék lett. Nagyon sokszor szemüveg nélkül néztem, mert egyszerűen nem kívánta meg a sem a jelenet, sem az érdeklődési szintem a 3D-t. Ezzel egyedül azt érték el, hogy többe került az így is bukó produkció. Ha már látvány, akkor ide tartoznak a benne felbukkanó kisebb-nagyobb lények, és a megteremtett világ, melyek számomra nagyon szimpatikusak, és jól kidolgozottak voltak.

Azt még hozzátenném, hogy a rajzfilmet nem ismerem, de tudom, hogy nagy rajongótábora van, és kíváncsi lennék egy olyasvalakinek hogy jött be a film. Számomra ez egy nehezen fogyasztható tipikus Shyamalan-anyag lett, amit többet látni sem akarok. Tipikusan egyszer nézős, de ha épp kimarad se lesz részed kedvesebb filmélményben. Pontjai három-négy között ugráltak, de csak és kizárólag pár színész, valamint a látványvilág megteremtése (nem a 3D-re gondolok) miatt kap egy 4/10-et. Még az Avatár szóról a történetben annyit, hogy ne tévesszen meg senkit James Cameron decemberi megasikerével.