1989-ben az ügyeletes központba segélyhívás érkezik Maria Rossitól, aki megvallja, hogy brutálisan meggyilkolt három embert. 20 évvel később a lánya, Isabella szeretné kideríteni az igazságot azzal kapcsolatban, hogy mi is történt azon a bizonyos végzetes éjszakán. Elutazik Olaszországba, a Centrino kórházba, amely egy elmegyógyintézet bűnözők számára. Itt tartják elzárva az édesanyját, hogy kiderítsék róla vajon őrült, vagy démonok szállták meg. Amikor Isabella maga mellé vesz két ifjú ördögűzőt, hogy anyját a tudományt és a vallást ötvöző, nem szokványos módszerekkel meggyógyítsák, szemtől szemben találják magukat a gonosszal négy erős démon képében, akik megszállták Mariát.

Igazából magam sem értem, hiszen Az utolsó ördögűzésen is szenvedtem, de ennek ellenére Az ördög benned lakozik elérte előzetesével, hogy fejem adjam rá. Hát, ami azt illeti elég nagy hiba volt, és komolyan gőzöm sincs, hogy akik dicsérték William Brent Bell rendezését, mit láthattak benne. Merthogy a film totál szét van csúszva, néha teljesen olyan érzésem van, mintha több különálló témát próbálnának letolni egyként. Egyetlen dolog viszont szó-szó hibátlanul működik, méghozzá a parafaktor, de ez vajmi kevés, mert kvázi minden más keresztbe tesz annak, hogy nézhető és élvezetes legyen ez az áldokumentalista alkotás.

A történet lényegében lerágott csont, itt a megvalósítással lehetett volna tarolni, ami elvileg még jó is lenne, csak közben annyira sokszor nézegettem az órámat és alig vártam a végét. Mondom hátha lángra kap egy kicsit valahol. Vártam vele egy ideje, hogy hátha beérik, de a hetek sem szépítették meg a filmet.

Fernanda Andrade, Simon Quarterman és Evan Helmuth elevenítik meg a főbb szereplőket, és számomra ugyan mindannyian ismeretlenek, viszont legalább senki nem lógott ki a sorból. Normálisabban Bonnie Morgan tudott talán kibontakozni, a többiek közül néhányuknak nem is nagyon volt esélyük. A fő baj pedig, hogy annyira dögunalmas ez a bő 80 perc, hogy tehetség kell egy ilyen érzetkeltéséhez is…

Kimondom kerekperec, hogy utálom az ilyen vallási témájú filmeket, de tényleg megvettek valamennyire maguknak az előzetessel, és mivel filmet nem hagyok félbe, letoltam végig - na meg a remény is élt egy darabig. Véleményem szerint kezd unalmassá válni a kézikamerás filmes műfaj, mert ilyenekkel totálisan szétcseszik, és lassan már odáig fajul a helyzet, hogy nem meglepetés, amikor bejelentenek egy ilyen filmet. Egyszerűen kizsigerelik a témát, és ez nagyon nem jó, mert alapjában véve van benne fantázia, csak épp meg kéne válogatni, mely filmeknél alkalmazzák. Pontokban valahol ugyanoda helyezném el, mint fent említett sanyarú sorsú társát, éri a 3/10-es osztályzatot szódával.