Egyenként eltűnnek egy kisvárosból a gyerekek. Derry gyászol, azután elfeledkezik a tragédiáról, csak hét gyerek képtelen kiverni a fejéből a rettegést. És a bohócot, aki talán felelős mindazért a megmagyarázhatatlan szörnyűségért, ami történt. Ha ők heten idejében megértik, mi is történik velük, akkor talán megállíthatják a gonoszt… akinek ezúttal piros krumpliorra, és hatalmas, színes cipője van.

Lassan tizenöt éve rendszeresen járok moziba, de ilyen még nem volt, hogy legalább négy ember ráért volna, de senki nem mert eljönni erre a horrorfilmre. Egy percre elgondolkodtam, hogyan vezessem fel ezt az értékelést, ám végül arra jutottam, hogy szépen túl volt ez az egész misztifikálva, plusz a hype vonatra is felültem, ami utólag súlyos hibának számít. Közel sem temetnivaló az AZ adaptáció, csupán tényleg picit túl lett húzva a marketing, amiért jár a piros pont, ellenben az én szememben a majmolás nem számít épp nyerő összetevőnek.

Első körben nálam ott csúszott el a dolog, hogy Andy Muschietti (Mama) még mindig nem tanult meg igazán jól rendezni, és az AZ 135 perces játékideje nyilván kezelhetetlennek bizonyult számára. Az első egy óra teljesen rendben van, feszült figyelemmel kísértem végig az eseményeket, és fontos tudni, hogy a Tim Currys régi változatot nem láttam. Sőt, mivel Stephen King regényét sem olvastam, tökéletes nézője lehettem volna ennek a történetnek, de még így sem tudott lekötni a film második hatvan perce. A végére ismét magára talál a rendező, vagy a történet, mindegy, kit hibáztatunk, de ez így nem elég ütős.

Másodjára pedig olyan érzésem volt végig, mintha egy Stranger Things testvérfilmet néznék, és olyannyira Stranger Thingsesnek tűnt minden, hogy erre nem találok szebb szót, mint a majmolás. Kölykök az 1980-as években, biciklivel, és keresik a kalandot, avagy a bajt. Számomra hiányzott, hogy kicsit jobban megismerjük a bohóc eredetét. Szóval vagy az AZ debütált rossz időben, vagy a Stranger Things, de a kettő együtt számomra nem fér meg egy csárdában. Főleg, ha belegondolok, hogy ez egy óra után untatott, a Netflix sorozatát pedig zabáltam… Finoman szólva is minőségi a különbség a két alkotás között.

Viszont az első egy óra tényleg működik, habár Pennywise elsőre nem keltett túl komoly benyomást, viszont néhány perc leforgása alatt fordított a kockán. Bill Skarsgård egyértelműen remekel, és szerintem ebből egy sokkal jobb film is lehetett volna, ha egy erősebb rendező tartja kézben a gyeplőt. Mondjuk, ha hirtelen kellene példát mondanom, az egyik forgatókönyvírónak, Cary Fukunagának kellett volna rendeznie, és borítékolhatóan aggasztóbb lett volna a végeredmény. Azt gondoltam, hogy hazajövök, és parázni fogok a sötétben, meg hasonlók. Erről nyilván pár nap múlva tudok részletesen beszámolni, viszont hiába jó az első fele, és hiába hat remekül pszichésen a nézőre, ha utána szembeköpi önmagát.

Pennywise-ra visszatérve, egy kicsit több jelenlétet vártam tőle, viszont amikor övé a reflektorfény, akkor kő kövön nem marad. Persze a más annyiszor említett második félidőben az ő fénye is fakul kicsit. Sokat fanyalgok, viszont a szereplőkre és az atmoszférára nem lehet túl rosszat mondani. Sophia Lillis rögtön az első felbukkanásával kilóra megvett magának, és folyamatosan bizonyít is. A sárga dzsekis kisfiút alakító Jackson Robert Scottnak hiába jutott sokkal kevesebb idő a vásznon, nagyjából mindenkit lejátszik. Amit ez a kiskrapek véghezvisz élete első mozifilmjében… Hát, le a kalappal előtte!

A többieket nem sorolnám fel név szerint, de a csapat valamennyire szokványos, hiszen ők a Vesztesek klubja, ami rengeteget elárul a fiatalokról. Ennek ellenére nyilván mindenki magára talál sztori szempontjából, de úgy gondolom, a fiatal színészekkel tutira mentek. Mindenki teszi a dolgát, és játssza a fiatal, kalandvágyó lázadót. Sajnáltam, hogy egy idő után odalett a varázs, és már nem sikerült beparáztatniuk úgy, mint az elején. Nem is értem igazából, hogy hogyan lőhettek ekkora bakot. Persze, az is benne van a pakliban, hogy velem van a baj, és ti odáig lesztek a végeredményért.

Engem a második felében sokszor az elrejtett kakukktojások szórakoztattak, amelyek közül egyértelműen a mozi bejárata fölötti felirat volt a kedvencem. Akkor adták épp a PG-13-as besorolású Batmant, és az R-es Halálos fegyver 2-t, később pedig a Rémálom az Elm utcában 5 felirat díszelgett a bejárat fölött. Apróságok, de örülök, hogy legalább ezekre a részletekre figyeltek. Összességében nézve, az atmoszférateremtés tényleg rendben van, mert a hangulat végig adott, csak épp helyenként kevésnek éreztem. Pontokban kifejezve egy nem túl erős 7/10-zel tudnám megszórni, és nem kell annyira félni sem a lebegéstől, sem pedig a bohóc(ok)tól.