Will Shaw (Henry Cavill) egyhetes vitorlázásra érkezik a családjával Spanyolországba, ám szeretteit elrabolják. A tettesek titkos ügynökök, akik semmitől sem riadnak vissza egy rejtélyes aktatáska visszaszerzéséért, így Willnek menekülnie kell. Az akaratán kívül intrikák és hazugságok nemzetközi szövevényébe keveredett Willt rendőrök, ügynökök és bérgyilkosok üldözik, és miközben végigmenekül Madridon, kénytelen mindent megkérdőjelezni, amit addig tudott, hogy megmentse a családját. De vajon maradt-e még bárki is, akiben megbízhat?

Mabrouk El Mechri rendezett, és ja, jogos a kérdés, hogy ki a fene az a csóka? A JCVD fűződik a nevéhez, amihez eddig még nem volt szerencsém, de ezek után nem is leszek kapkodó idegbeteg, hogy láthassam. A film első harmadában még csak-csak elnéztem a főszereplő bénázását, de hogy a forgatókönyvírók is végig neki asszisztáltak, simán átment fájdalmasba. Hangulatát tekintve abszolút jól indult, és ugyan vannak jó húzásai, de alapjában véve a rendezés összeszedetlen. Mindezek fölött még valamennyire szemet is tudtam volna hunyni egy közepesen gyenge alkotás fényében, de a logikátlanság olyannyira felütötte fejét, hogy unalomba fulladt az este. Csak néztem a történéseket, és fogtam a fejem, hogy 'te jó ég'.

Henry Cavill kapcsán képtelen voltam eldönteni, hogy színészileg tényleg ennyire profin tolja a gagyi csávót, vagy szimplán csak rögtönöz. Rendben van, hogy az adott szituációban bepánikol az ember fia, de egy amatőrhöz mérten is gázul viselkedett, nem pedig egy harmincas éveiben járó fazonhoz méltó módon. A karakterét túlontúl pancsernek írták meg, és olyan értelmetlen, buta, gyerekes indulatok tomboltak benne, hogy elkészültem, mint a mateklecke. És akkor még nem jöttem azzal, hogy a karaktere olyan volt, amikor akcióba lendült, mint elefánt a porcelánboltban, avagy 'inkább ne nyúlj semmihez, édes fiam, mert abból csak baj származik'.

Bruce Willis a megszokott szinkronját kapta, és hát nem fogok újat mondani vele, hogy kőkemény mellékszerep az övé, ráadásul az is olyannyira hiteltelenül tálalva, plusz ahogy kiírták a történetből, egy CIA ügynökhöz képest kész vicc. Sigourney Weaver elméletileg meggyőzött, és mint színész teljesen rendben is van, ez nem kérdés, de egy szintén profi CIA-s nem így viselkedik, nem nyit az utcán tüzet, és főleg nem öl nyíltan civileket. Ilyen nincs, ez nem a CIA, csak még jobban lejáratták vele a szervezetet.

Az előbb futólag már említett jó húzásokért a dicséret pedig az operatőrt illeti, amikor a felborult autóból távolít ki a kamerájával, ezzel a nézőben is olyan érzést keltve, mintha a képernyő (eredetileg vászon ugye) is a feje tetejére állt volna. Ellenben ezt leszámítva baromira nincs fizikája a filmnek, realisztikátlan és még Hollywoodhoz képest is hihetetlen képsorok tobzódtak össze a végére, és amikor megtalálja családját, az is olyan szinten gagyi, hogy szavakat is alig találok rá. Ja, és Cavillnek a másfél óra során eltört vagy kétszer a gerince, meg hasonlók.

Számomra ez így ebben a tálalásban nem volt több mint vihar a biliben, és aggályokkal ugyan, de kiszórom rá az 5/10-et, viszont hálát adok az égnek, hogy áprilisban épp volt jobb dolgom is, mint ezt moziban nézni.