Értékelés: Az igazi kaland (We Bought a Zoo)
Benjamin Mee (Matt Damon) szeretne új életet kezdeni. Nem sok idő telt el azóta, hogy egyedül maradt kamaszfiával és kislányával, és ő mindent elkövet, hogy fenntartsa számukra a megszokott, majdnem tökéletes életüket. Makacs és elszánt –előbb-utóbb mégis rájön, hogy rossz úton jár. Szembe kell néznie vele: valami hiányzik mindannyiuk életéből. Mi kellhet? Új feleség? Több pénz? Több izgalom? Szerencsére Benjamin tudja a választ: egy kis őrület kell, mondjuk úgy húsz másodpercnyi, hogy hozzon egy olyan döntést, amit korábban soha nem hozott volna; ami fenekestül felforgatja az életüket; ami miatt mindent, amit addig tanultak, el kell felejteniük, és kénytelenek nagyon sok újdonsággal megismerkedni. Benjamin új házat vesz. Családjával beköltözik egy elhagyott állatkertbe, örökbe fogadja a romos intézmény elhanyagolt lakóit, és még az állatkerttel együtt érkező morcos ápolóval, Kellyvel (Scarlett Johansson) is igyekszik összebarátkozni. Egy újabb, nagyobb, még több nyűggel járó családot vesz a nyakába.
Cameron Crowe készített nekünk valami olyasmit, amire a való életben vélhetőleg soha nem kerülne sor, viszont ez családi filmként mondhatni, hogy állatira gördülékenyen működött. Viszont. Az előzetese sokkal inkább vidámabb jellegű hangulatot árasztott, ám éppen attól értékelendő, hogy komolyabbra fogják, de azért valamennyire a nevetésre bíró elemeket is belecsempészték. A gondoskodás témáját gyönyörűen körüljárja, már-már túlságosan is, és itt mondom azt, hogy ugyan könnyedén eltelt a két órás játékidő, de néhol érződött, hogy ha rövidebbre fogják, az határozottan a javára vált volna. Végtére is ez ugyan mindegy, mert az a lényeg, hogy tényleg egy aranyos és szerethető filmről távoztam. Nem mondom, hogy újra fogom nézni, de egyszer kiváló élmény, és valamennyire nem tucatcikk.
Részemről kisebb negatívum, hogy nagyobb szerepet, több jelenlétet vártam az állatoktól. Ezt kicsit hiányosnak érzem, mert ha már állatkertes filmre adom fejem, akkor abban szerepeljen már egy csomó állat csomó percen keresztül. Úgy kábé félútig alig vannak jelen a mellékszereplők, vagyis az állatok, és ezt bárhonnan is nézem, bárhogy is próbálok jófej lenni, nem tudok emellett elmenni. Lényeges, hogy élethűen jelenítették meg őket a vásznon, és simán véghezvitték, amire hivatottak voltak.
Szalad az idő, és simán elhihető Matt Damon egy marágra maradt kétgyermekes családapa szerepében. Jól alakított, ez nem kérdéses, viszont Jason Bourne szerepében már nem tudnám elképzelni, annyira megtestesedett széltében - már egyszerűen nem illene hozzá a karakter. Hatásos szerepeket vállal, bár ebben a filmben nem tudta kellőképpen megmutatni igazi tudását, de azért örültem, hogy profi színészeket nézhetek a főszerepben. Scarlett Johansson belépőjét nem tipikus módon oldották meg, és eléggé bejövős, hogy nem egy csillogó macaként állították be, hanem visszavettek belőle, és látszott a társadalmi eredete. Velük kapcsolatosan várható volt a szerelmi szál, viszont nekem más rémlett az előzetesből, de ez most nem számít, a lényeg, hogy éppen időben kezdték el kibontani a köztük kialakuló érzelmeket, és nem egyből az egymásnak esés következett félóra után. Mint család, teljesen tipikus a fiú és a lány viselkedése is, pont az ellentétjei egymásnak, előbbit Colin Ford, utóbbit pedig Maggie Elizabeth Jones vitte vászonra. Maggie Elizabeth Jones valamennyire fénypontja a látottaknak, és rengeteg szép dologhoz juttatja a nézőt, a sok-sok mosolyfakasztásról már nem beszélve. Elle Fanning meg Elle Fanning, nincs mit róla beszélni. Damon karakterének hajdani feleségével kapcsolatban is megtalálták az egészséges egyensúlyt, akarom mondani, épp eleget szerepeltették.
Megható történet, jól esik rá így két nappal később visszaemlékezni, tényleg kevés a szép, és nem túlzottan nyálas romantikus kalandfilm manapság, és mivel a szívszorítófaktora is muzsikálgatott, így tudja a 7/10-et, viszont nekem hiányzott, amit feljebb boncolgattam.
huamax
“Cameron Crowe készített nekünk valami olyasmit, amire a való életben vélhetőleg soha nem kerülne sor…”
Én úgy tudom, hogy a könyv alapja igaz történet, bár Crowe-ék biztos alakítottak rajta, hogy nagy vásznon jobban mutasson…
Egyébként teljesen egyetértek veled, nekem is olyan 7/10 körül mozgott.
függő
Tudom, hogy true story, de mi baj ezzel a mondattal? Úgy kellett volna írnom, hogy “Cameron Crowe nagyvászonra adaptált nekünk valami olyasmit, amire a való életben vélhetőleg soha nem kerülne sor…”? :)
Hát ja, nem egy 8-as kategória, de simán nézhető egyszer minimum!
Dr.Jones
Nem a megfogalmazással van baj, hanem az ellentmondással :D Mivel igaz történet alapján készült, feltehetően a való életben is sor került rá valamikor :D
függő
Ez igaz, de én úgy gondoltam, hogy valamicskét biztos faragtak rajta, hogy ennyire “szép” legyen, vagy IRL is pont ugyanez történt? :)
Dr.Jones
Na megnéztem én is, és értem, mire célzol, ez így túlságosan naiv, sablonos és csöpögős ahhoz, hogy ebben a formában igaz legyen, de a vastag cukormázon túl valahogy mégis működik a film. 6/10 nálam, rosszabbra számítottam.
függő
Örülök, hogy a film után érthető. Hát, a 6/10 túlzás, h működik, de valóban nem kukás kategória. :)
Dr.Jones
Nálam a 6/10 a “működik” kategória legalsó foka :)