Egy alázatos brit állampolgárrá lett kínai bevándorló, magába temetett múlttal elkezdi az igazságot keresni, amikor lányát terroristák megölik. A hatóságok makacs módon nem tesznek semmit, így sértettünk felveszi a kapcsolatot egy IRA-s múltú miniszterelnök-helyettessel, aki talán segíthet a tettesek kézre kerítésében. Csakhogy a dolog közel sem ilyen egyszerűen működik, így  kezdetét veszi egy elég komoly macska-egér játék.

Úgy látszik, most egy kicsit kegyes hozzám a sors, ugyanis a The Foreigner is egy olyan választásnak bizonyult végül, ami megéri a pénzét. Soha nem fogom megérteni a hazai forgalmazókat, akik sokszor mindenféle szemetet behoznak, egy ilyen tökös akciófilmet pedig nem?! Nem gondolnám, hogy Jackie Chan nevével manapság eladhatatlan egy akciófilm. Nyilván nem a régi figurát kell tőle várni, hanem a "nyugdíjas formáját", de higgyétek el, az is van olyan érdekes, mint annak idején a főszerepei! Nekem legalábbis nem kellett kétszer mondani, hogy nézzem meg. Érdekes, hogy az Amerikai bérgyilkoshoz hasonló mentalitású filmet kerestem, és kicsit azért meglepődtem, hogy ezt sem hatalmas büdzséből ($35 millió) készítették el.

A történet úgy kezdődik, hogy néhány perc után azon agyaltam, hogy vajon egy újabb Elrabolva replikát kapunk, vagy képesek ezt a formulát felhasználva tanulni és továbbfejleszteni a bosszúállás művészetét? Jackie Chan nem akart Liam Neeson nyomdokaiba lépni, merthogy szerencsére az elejét leszámítva eszembe sem jutott ilyesmi. Jackie Chan egy külön fogalom. Ő egy kultikus színész legendás múlttal, és épp ezért voltam kíváncsi, hogy mit hoznak ki vele egy ilyen sztoriból. Meg kell hagyni, a bűnösök helyében nem rágattam volna be a papát, mert semmi jó nem származott belőle, mégsem éreztem a küldetését sablonos bosszúhadjáratnak. Ez mindenképpen pozitívum. Jó darabig nem fogom elfelejteni azt a jelenetet, amikor az - ismét - összetört apa a lányával az ölében sírva ül a kirakatban.

Tetszett, hogy Chan karakterét becsavarták drámai köntösbe, mert simán elbírta ezt a terhet, és olyan gyönyörűen megmunkált, aprólékos színészi játékban részesít az öreg, hogy öröm nézni. Pierce Brosnan is szépen alakít, de ez a film nem róla szól, itt Jackie Chan zsebelheti be az elismerést. Nyilván ez nem von le semmit Brosnan játékából sem, aki egyébként minden tőle telhetőt elkövetett. Ahhoz képest, hogy kis, "elfelejtett" film a The Foreigner,  egész jó szereplőgárdát rántottak össze. Jól működnek mind a robbantós csapat tagjai, mint pedig a rosszfiúk, akik folyamatosan próbálják eltakarítani a főnökük által hátrahagyott szemetet. Ezen a fronton nem minden világos számomra, de elképzelhető, hogy én néztem be valamit.

A rendezői posztot Martin Campbell (Casino Royale, Zöld Lámpás) töltötte be, aki tud és szeret is akciófilmet rendezni. Nem mondom, hogy ez lesz élete munkássága, és azt sem, hogy ő a téma legjobbja, de nem ez lesz a legéletlenebb kés a fiókban. A végeredmény inkább amolyan művészies vénákat követő tévéfilm rengeteg gondosan kivitelezett aprósággal, amit nem lehet nem szeretni. Sajnáltam, hogy helyenként leül picit a sztori, ezt talán akkor lehetett volna kiküszöbölni, ha feszesebbre vágják, vagy egy kicsit több csavart visznek bele. Viszont az a része folyamatosan tetszett, hogy Chan lépései nem kiszámíthatóak. Mármint... az, hogy mi fog történni, igen, viszont a hogyan az megmarad mindig az adott pillanat meglepetésének.

Érdemes megfigyelni, hogy a film gyönyörűen van szűrőzve és fényképezve is, és Chan játékának köszönhetően nem agyatlan benne semmi, kivéve a kigyúrt, izomagyú mamlaszokat, akik forró fejjel mennek a falnak Channek. Mindenesetre a régi, mindenről lepattanó, sérthetetlenül távozó Chant el kell felejteni. Ezúttal teljesen más oldalát mutatja meg az öreg, akiben még mindig van kurázsi. Nem néztem utána, de kíváncsi lennék, hogy használtak-e kaszkadőrt, vagy ő nyomta le végig a közelharcok-jeleneteket. Tippre utóbbi. Pontokban pedig erős 7/10, ami kifejezetten szép eredménynek számít.