Filmre került egy lebilincselő történet, amelynek középpontjában a NASA missziója áll, hogy embert küldjenek a holdra. A zsigeri, szubjektív krónika Neil Armstrong 1961 és 1969 közti időszakára koncentrál, és James R. Hansen könyve alapján készült. A film feltárja, milyen áldozatokat követelt Armstrongtól és a nemzettől a történelem egyik legveszélyesebb küldetése.

Mielőtt moziba mentem, valamennyire tartottam Az első ember megnézésétől, gyakran gondoltam arra, hogy ez inkább dráma lesz, mintsem űrsci-fi, amit majd nem tudok maradéktalanul élvezni. Nos, nem tudom, miért ittam előre a medve bőrére, hiszen Damien Chazelle (Whiplash) eddigi pályafutása során nem rendezett még olyan filmet, amit ne zabáltam volna két pofára. Ez alól természetesen Az első ember sem képez kivételt, amelynél a szűk két és félórás játékidő sem hozott túl sok kedvet, azonban a helyzet úgy hozta, hogy negyedóra kóstolgatás után beszippantott, s nem engedett el az utolsó másodpercéig.

Családi dráma az űrkutatásban sok űrhajós jelenettel - ha engem kérdeztek, ez így leírja a valóságot. Felhozhatnám az Interstellart vagy a Gravitációt, de fölösleges lenne, hiszen a témák egy halmazon belül helyezkednek el, de tök más minden. Chazelle annyi mindent csinált kicsit másképp, mint korábban mások, hogy emiatt is le a kalappal előtte. Én még ennyire közelről "nem éreztem" magam űrhajóban fel- vagy leszállás, esetleg zuhanás közben, és hát az is brutálisan látszik, hogy a '60-as évek elejétől végéig mekkorát fejlődik a technológia.

Eleinte még rozzant fémkoporsókban küldik fel az asztronautákat, amelyben csoda, hogy néha élve visszatértek. Mindezt úgy éreztetik a nézővel - legalábbis én elég intenzíven éltem meg -, hogy az valami bámulatos. Emellett persze hibátlan a hangvágás és hangkeverés, tehát ezen a fronton is biztosan számíthat valamire Az első ember az Akadémiától, arról már nem is beszélve, hogy a Justin Hurwitz által komponált dallamok segítenek az empátia kialakulásában. Azt pedig már csak halkan jegyzem meg, hogy ismét bebizonyosodott, hogy mennyire nem kell egy jó filmhez a 3D, mert nem ezen múlik!

A főszerepben Ryan Goslingot láthatjuk, akit jó néhányan ki nem állhatnak. Nyilván csak akkor élvezhető a film, hogyha nincs bajod Goslinggal, aki egyébként a maga módján ismét remekelt, csakhogy a feleségét alakító Claire Foy helyenként durván túljátszotta őt. Rajtuk kívül remek színészek asszisztálnak a mellékszerepekből, legyen szó Jason Clarke-ról, Kyle Chandlerről, Corey Stollról, Ciarán Hindsról vagy Shea Whighamről, tehát a szereplőgárdával is biztosra mentek a készítők és ez így volt meggyőző.

Sokkal fontosabb azonban, hogy Josh Singer forgatókönyvében eszményi módon működik a dráma, amelyet Chazelle úgy kezelt, hogy a legtöbb apróságnak is súlya van. Most itt nem csak mellékszereplők elvesztésére gondolok, hanem a családi szálakra, amikor Armstrong elköszön a két fiától - engem itt ért el a vég. Továbbá nagyon tetszett, ahogyan egyes karakterek hiányát felvezetik, hogy valóban érződik és működik, nem csak úgy oda van téve, hogy majd lesz vele valami.

Izgalmas jelenetekben sem szűkölködik Az első ember, persze azt hozzátenném, hogy a most újranézett két előzetesnek ne higgyetek. Egyrészt olyan képet fest a film dinamikájáról, ami nem valós, másrészt nem is elég komolynak állítja be azt. Kifejezetten szerettem azokat a részeket, amikor Armstrong elkezdett gondolkodni, vagy komplikációkat oldott meg a Földön vagy az űrben. Nagyon jó, ahogyan elszabadul vele a centrikusan mozgó űrhajó és… lapozzunk a spoilermentesség érdekében.

Tudtam, mikor következik be a Holdra szállás, mégis feszülten vártam, és csak néhány részletben csalódtam. Ugye hobbi fotósként több részletet vártam volna a kép elkészüléséről, legalább annyit, hogy magát a fényképezőt nyomják a képünkbe. Ezek apróságot, ne is foglalkozzatok vele! A Gravitáció óta a legemberközelebbi sci-fi-dráma, ami inkább a család köré lett megírva és ugyan okozott katarzist, űrsci-fi szempontból mégsem ér fel egyik korábban említett tématársához sem. Igazából nem is fair ezeket a filmeket egymás mellé tenni, ezt is szívesen veszem majd elő pár év múlva, mint a többit, pontokban pedig 9/10-et tudott.