Lorraine Broughtont (Charlize Theron), a brit titkosszolgálat gyöngyszemét, az MI6 szexi és vad kémistennőjét egy nem mindennapi feladattal bízzák meg: Berlinbe küldik, hogy szerezzen meg egy listát, amin titkosügynökök, köztük kettős ügynökök neve szerepel, és amire a KGB is feni a fogát. A dögös hírszerző felveszi a kapcsolatot a helyi beépített ügynökkel, David Percivallal (James MacAvoy), akinek segítségével a profi informátornő egyre magabiztosabban veti bele magát a berlini titkosszolgálatok halálosan veszélyes útvesztőjébe. Ám közben egyikük sem tudja, kiben bízhat meg, és kinek is dolgozik valójában…

Egy jó pár napot csak sikerült kotlanom az Atomszőke értékelés fölött, és igazándiból nincs változás, pontosan ugyanazt érzem, mint amikor kijöttem a moziból: az Atomszőke egy jó akciófilm egészen sok egyedi megoldással, de egyáltalán nem nevezném a műfaj krémjének, ugyanakkor mégis van benne valami, ami megfogja a nézőt. Ez az "apróság" pedig nem más, mint az atmoszférateremtés, a színvilág, a ruházatok és Theron sminkjei. E tekintetben kifejezetten jó ez a thriller, amelyet a John Wick nem jegyzett társrendezője, David Leitch hozott tető alá.

Feszült figyelemmel követtem végig, hogy abban a korban mi hogyan zajlott, és sok újdonságot nem hozott, az események mégis valamennyire a székbe utasítottak, de azért helyenként untam is. Emlékszem az első előzetes netre kerülésére, és hogy abban mekkorát szólt az a bizonyos verekedős jelenet. A filmben ez nem egészen így van, pedig mindössze egyszer láttam az előzetest. Ugyanakkor az Atomszőkétől senki sem veheti el a remekül megkoreografált verekedős jeleneteket. Ezek abszolút hibátlanul teljesítenek szolgálatot, na meg Theron is.

Charlize Theron azért tudott hiteles maradni a szememben, mert a közel egy nyolcvanas magasságával kissé könnyebb aprítani, mintha alacsonyabb lenne, és ide igenis kellett a fizikum. Nyilván a színészi képességei folyamatosan asszisztálnak, hiszen nem mindig a verekedésen van a hangsúly. Az egy kemény munka, amit ő végez, és annak is kifejezetten örülök, hogy a végére maradt meglepetés is. Erre nem számítottam. Sofia Boutella is túlteljesítette önmagát, kevesebb jelenlétet és aktivitást vártam tőle, meg, hogy vértelenebb lesz, és meglepően jó dolgokat produkálnak közösen Theronnal.

James McAvoyról tudjuk, hogy megy neki az állat életre keltése, és itt is abszolút ezt idézte bennem korábbról, csalódást pedig itt sem okoz, ugyanis tény, hogy nélküle kevesebb lenne ez a film. Viszont úgy gondolom, hogy teljesen fölöslegesen írom le ide mondjuk John Goodman, Eddie Marsan, Toby Jones vagy Bill Skarsgard nevét, a színészek nemcsak, hogy rendben vannak, de jelenlétükkel emelik a film színvonalát is. Az egyik kedvencem Bill Skarsgard, aki mindössze néhány perc vászonjelenlétet kapott, akkor azonban nem sok mindenki létezik körülötte. Na, majd Pennywise szerepében rá irányul a reflektorfény, és lesz nekünk ne mulass!

Ahogy említettem korábban, a verekedős akciójelenetek teljesen korrektül megállják a helyüket, ugyanakkor szent meggyőződésem, hogyha nem sikerül ilyen erősre a zenei válogatás, akkor jobban leült volna az egész. Azóta egyébként kétszer már lement nálam a soundtrack, de még mindig nem érzem azt, hogy annyira nagyon elégedett lennék az Atomszőke összteljesítményével. Pedig kedvem is volt a filmhez, a szereplőgárdát és a történetet is csíptem, úgyhogy nem igazán találok választ arra, hogy mégis miért vártam ennyit ezzel az írással. Pontokban a 7/10 reálisabb, nyolcra nem visz rá a lélek.