Arthurnak (Russell Brand) minden sikerül, és még csak szerencse sem kell hozzá. Elég, hogy elképesztően gazdag, jóképű és meghökkentően gátlástalan. De, ha ez mégsem volna elég, akkor úgyis jön a régi dadája (Helen Mirren), aki kihúzza a bajból. De most talán még ő sem tud segíteni. Arthur, a nőcsábász ugyanis szerelmes lesz, méghozzá egy olyan lányba (Greta Gerwig), aki nem felel meg multimilliomos felmenőinek. Ha a szerelmet választja, elbúcsúzhat a vagyonától, ha viszont a családi tanács által kijelölt arához (Jennifer Garner) pártol, nem kell lemondania a mesés örökség örömeiről. Az elkényeztetett playboynak döntenie kell…

Remake természetesen, mi más lenne, hiszen 2011-et írunk. Rögtön az elején szögezném le, hogy az eredetit nem láttam, és túlzottan kíváncsi se vagyok rá ezek után. Egy igazi fanyar humorú vegyes-vágott vígjátékról van szó, aminek első fele a földbe döngöl, annyi agysorvasztó baromságot vonultatnak fel. A Batmobil és a Vissza a jövőbe járgány nem volt újdonság, hiszen a forgatási fotókon már ellőtték, szerintem ezek valahol az überkirály kategóriában helyezkednek el, viszont akadtak olyan részek, amikor szimplán csak sokkolt Arthur jelenléte/jelensége. Például nagyon sok volt nekem, amikor próbálta poénosra fogni a figurát, de nem igazán jött neki össze, és inkább lett kínos, sem mint szórakoztató. Lényegében nagyon fura hangulata van az egész filmnek, de legalább itt van a film második fele, ami már jóval jobbra, és talán komolyabbra is sikeredett. Ez megmenti a totális csődtől, viszont tény, hogy a forgatókönyv ezek fényében harmat gyengének mondható.

Mindenképpen a kontójára írható, hogy legalább tanulsága van, viszont ez csak az előbb említett második felében bontakozik ki, avagy ki kell bírni egy óra baromságot és óranézegetést, hogy jöjjön a felüdülés. Jason Winer rendezett, és bizony nagyon meglátszott, hogy eddig csak TV sorozatokban jeleskedett, így talán ennek betudható, hogy miért lett valamennyire túlnyújtott, és unalmas az első fele.

Russell Brand egyáltalán nem tartozik a kedvenceim közé, viszont azt már korábban is beláttam, hogy színészileg ott van a szeren. Jelen esetben zseniálisan hozza Arthurt, az elkényeztetett, nagyképű, és semmihez nem értő milliomos fiókát, bár néha megfordult a fejemben, hogy ha ez a csávó normális, akkor én nem. Helen Mirrent pedig ugye szükségtelen bemutatni, nagyszerűen játszotta a dadust, és igazi alakváltó. Akad még nekünk egy Jennifer Garner, akit Greta Gerwig lazán lejátszott a vászonról, hiába is igyekezett annyira. Luis Guzmán is érdemel egy kis említést, hiszen nagyszerűen illett ebbe a közegbe, meg hát csak Arthur valamennyire pajtiját játszotta.

Nem mondom, hogy ezt a filmet mindenkinek látnia kell, és valahol örülök, hogy nem költöttem rá pénzt, mert a 5/10-es élménytől egy fikarcnyival sem ad többet.