Anglia, 17. század. A királynő körüli udvari intrikák kegyetlen politikai játszmává váltak. Minden csupa titok, csalás és hazugság. A legnagyobb titok négy évszázada megoldatlan: ki volt a William Shakespeare-nek tulajdonított színdarabok szerzője? Az arisztokrácia erotikával és bűnnel átitatott, veszedelmes viszonyai közepette egy férfi, akinek társadalmi állása ezt nem engedi meg, írni kezd. Drámákat és komédiákat ír, hogy segítségükkel támogassa politikai játszmáit. És megszervez egy összeesküvést: felbérel egy Shakespeare nevű színészt, hogy az ő neve mögé bújhasson…

Roland Emmerich vajon eltévedt? Ugyanis nagyon nem vág profiljába az Anonymus, és ez bizony meg is látszik. Vártam, de végül moziban kimaradt, és megint azt kell írnom, hogy hálás vagyok ezért a hazai forgalmazónak. Az ötlet érdekesnek tűnt, és többet is ki lehetett volna belőle passzírozni. Nekem olyan nyögvenyelősen telt szinte mind a két óra. Jó, azért akadtak benne izgalmasabb, vagy érdekesebb részek, de összességében nem kötött le, és sokszor tévedt a szemem a DVD lejátszó időszámlálója felé. Az első félóra konkrétan a semmivel telik, és utána sem mondható el róla, hogy annyira hű, de izgalmas képsorok követik egymást. Az a helyzet, hogy az előzetesét nagyszerűen összevágták a film jobb pillanataiból, csak maga a végeredmény nem épp gördülékeny.

Szerintem Emmeichnek szüksége van arra, hogy rombolhasson, romba dönthesse a fél világot. Nem kell sajnálni, itt is alkot ezen a téren is, csak ez vajmi kevés neki, mondjuk azt meg kell hagyni, hogy most inkább másképp teremti meg a káoszt. A látványvilágra elég jó, mondhatnám úgy is, hogy szép, de az ellent mondana a korral, viszont mikor mindent hó borít, ott levettek a lábamról, bár ezzel engem mindig le lehet. Díszletei nagyon életűek, csak épp nincs meg a megfelelő dinamikájú cselekmény, amivel izgalmassá válna úgy egy az egyben. Meg kell hagyni, az alapötlet elég felcsigázó, és mondhatni jól csűrik-csavarják a történetet, ami Shakespeare műveire is jellemző volt, csak mégis kevés.

Rhys Ifansszel az élen a szereplőkkel nincs gond - még jó, hogy legalább ők rendben vannak -, viszont ezekben a kosztümökben nekem sok szereplő keveredett, nagyon nehezen ment a felismerésük, amit általában az szokott okozni, mikor jellemtelenre írnak meg egy-egy karaktert, és nem tudja eléggé felhívni magára a figyelmet. Ha nincs meg a megfelelő érdekesség, akkor minden hiába.

Be is fejezem irományomat, mert kicsit időpocsékolásnak érezném, ha tovább húznám a sorokat. Egyszerűen nem érdemli meg, és baromi nagy csalódást okozott. Még így a végére megjegyezném, hogy a színdarabok pompásan mutattak, lényegében ezek abszolút lekötöttek, annyira érdekesnek találtam őket. Ezek miatt, valamint a díszleteknek és a színészeknek hála 5/10-re mondanám pontjait.