1874-et írunk. A vibráló, gyönyörű Anna Kareninának megvan mindene, a férje magas rangú kormánytisztviselő, és Anna a szentpétervári úri társaság megbecsült tagja. Ám Anna egy nap bátyja, Oblonszkij kérésére Moszkvába utazik, hogy segítsen megmenteni annak zátonyra futó házasságát. Moszkvában összetalálkozik Vronszkijjal, a fess huszártiszttel, akivel azonnal heves vonzalmat éreznek egymás iránt, noha Vronszkij épp Oblonszkij sógornőjének, Kittynek csapja a szelet…

Joe Wright rendező nálam valószínűleg most írta le magát véglegesen, merthogy a korábbi filmjeit elnézve, a csókának valami súlyos problémája lehet - vagy csak egyszerűen nem bírom a stílusát, és a témákat, amiket vászonra adaptál. Nyomasztó egy alkotás lett ez, amely hangulat megteremtésében nagy szerepet játszik a zene, de azonosulnom nem sikerült vele, pedig próbálkoztam. Szeretem a mélyre szántó történeteket, de egy ilyen címszereplővel aligha jelent gondot, hogy nem tudtam közös nevezőre jutni.

Oscar szempontjából a kosztümök meglehetősen rendben vannak, ráadásul több száz viseletről beszélünk, de a látványtervvel sincs különösebb bajom, bár nem biztos, hogy pont ezt emeletem volna ki a tavalyi felhozatalból. Kissé olyan érzésem van, mintha az Akadémia nem akarta volna kihagyni Wrightot idén sem, ha már egyszer rendezett valamit.

Egyes kinti jelenetek az ugyancsak Wright rendezte Vágy és vezeklés és a Büszkeség és balítélet posztereinek színvilágát idézték bennem, ami valahol nem rossz az egyéni stílus jegyében, mégis inkább a majmolás szó irányába asszociáltam. Mint adaptáció is gyenge lett, tény, hogy eleve egy szenvedős orosz történetről van szó, ám mégsem a megfelelő dolgokra hegyezték ki. Sokszor megjelenik a túlzás, de a legnagyobb gond, hogy Keira kevés a címszerepre, ami által rút halált hal az egész.

Keira Knightley borzasztóan rossz színésznő, és ahogy múlik az idő, sajnos egyre csúnyább is. Soha nem kedveltem, de A Karib-tenger kalózai trilógiában még simán eltűrtem, azonban az elmúlt évek során taszít. Olyan érzés fog el, mintha fájdalmat okozna neki a színészkedés, mintha megerőltetné magát, és mintha ez teher lenne számára, ráadásul eközben még felül is kerekednek a vonásai, melyek csúnyává teszik. Ezekkel ellentétben egyébként teljesen jól állt neki ez az elmeháborodott lotyó szerep. Jude Law nagyszerű a férj szerepében, mint mindig, és nem semmi játékot láthatunk tőle, aki csalódottan, kimérten, művészi pontossággal teljesíti feladatát.

Ezúttal nem is mennék mélyebbre, mert csak a rossz dolgok gyűltek össze bennem. A színészek jók, Keirát leszámítva természetesen, azonban az idei év egyik legvacakabb filmélményét kölcsönözte, amelyet egy erősebb 5/10-zel jutalmaznék. Az oroszoknak elvileg egyedül annyi volt az aggályuk, hogy Keira túl vékony, ebbe nem tudok belekötni, de szerintem vannak itt még kimondatlan hibák a részükről is, csak rendesek akartak lenni. Ráadásul mindezek tetejébe a rendezést sem éreztem stabilnak, és a játékidő is, amit a történet maga megkívánt volna, túlnyújtottnak tűnt, és rengeteget unatkoztam.