Egyesek szerint minden háznak vannak emlékei. Nem sokkal azután, hogy a család beköltözött az új házba, tudomást szereznek egy brutális bűncselekményről, amelyet a ház előző lakói követtek el… Will (Daniel Craig) elkezdi vizsgálni a tragédiát, és az egyetlen szál, amin elindulhat a szomszédjuk, Ann (Naomi Watts), aki ismerte a meggyilkolt családot. A történetet megfejtve, Will és Ann rájönnek, hogy Will álomháza ugyanolyan horrorisztikus lesz a következő lakónak, mint amilyen az ő családjának volt…

2011 nem azaz év, amikor bőségesen el vagyunk látva thrillerekkel, vagy csak sikerült elkerülnöm őket, de az Álmok háza mindenképpen magát megjegyeztető idei misztikum. Kategóriájában a pszichésen, de nem mélyrehatók közé sorolnám. Ezeken a falakon belül teszi a dolgát, és már rögtön az elején adott a hangulat, amikor főszereplőnk elhagyja munkahelyét, közben pedig szakad a hó. Már-már karácsony hangulatom támadt, pedig nem arra az időszakra fókuszálnak az események. Anno a történetét olvasva nem mertem sokat várni, mert nagyon futószalagról legördült filmnek tűnt, de végül bebizonyította, hogy az értelmesebbek közé tartozik.

Nem akarok spoilerezni, úgyhogy nem kezdem el felsorolni, hogy mikkel nem jöttek, de a kampányanyagai alapján másra asszociáltam. Kicsit mondhatni megvezetett, de most a jó értelemben, mert a játékidő előrehaladásával egyre inkább bejöttek a látottak – azt még hozzátenném, hogy a bemutatóját sikerült elkerülnöm. A sztori egy az egyben durva, főleg amikor minden kezd világossá válni, akkor éri el a csúcspontját, és ezután is tisztában voltak a siker receptjével, és nem húzták túl. Nem vágytak nagyra, megelégedtek a szűk másfél órás játékidővel, és némileg emiatt tud sikeres lenni.

Negatívumok közé sorolnám, hogy olykor elvész egy picit, olyan téblábolóssá válik, de szerencséjére nem szokja ezt meg, így nem fullad teljes unalomba. Rendezés szempontjából oké, és inkább a forgatókönyvnek köszönheti, hogy olykor leült picit. Előbbi Jim Sheridan érdeme, utóbbi pedig David Loucka gyengesége, és ha a mai filmekkel mindig csak ennyi baj lenne, összetehetnénk a két kezünket.

Bámulatosan szakad a hó a városban, és Daniel Craignek az első képkockán pont ugyanilyen az arca. Először nem tudtam, hogy mit akarnak ezzel, de szépen lassan rávezetnek. Érdemes majd megfigyelni Craig arcberendezését, mert ebben a filmjében egy igazi alakváltó, sőt nekem már az elején feltűnt, hogy olyan, mintha kicsit kettyós lenne a fickó. Naomi Watts és Daniel Craig között az első pillantástól kezdve körvonalazódott bennem némi kémiai vonal, de idáig nem süllyedünk le, más áll a háttérben. Rachel Weisz szintén főszerepet játszik, és közte, valamint a férjét alakító Craig között szintén van némi tűzszerűség. Mindhárman nagyszerűen csinálták, pont annyira nagyszerűen, amit egy ilyen film megkíván.

Teljesen másmilyen filmre számítottam, és a legtöbbel az a baj, hogy félnek változtatni, mindig a már kitaposott utat akarják bejárni újra, új szereplőkkel, új díszletekkel. Ennél picit azt éreztem, hogy ezt a félelmet meghagyják a gyengébb idegzetű nézőknek, úgyhogy egye fene, jófej leszek, és 7/10.