Ez a lebilincselő thriller az egykori CIA-ügynök, Valerie Plame (Naomi Watts) feljegyzései alapján készült. Mikor Plame férje, a korábbi nagyköveti státusztól visszavonult Joe Wilson (Sean Penn) egy provokatív cikket publikál, melyben megkérdőjelezi az Egyesült Államoknak az iraki háborúban betöltött szerepét, válaszlépésként a Fehér Ház leleplezi a beépített ügynökként dolgozó Plame-et, akinek ezáltal nem csak a kapcsolatai és a karrierje dől romba, de még az élete is veszélybe kerül. Feszült dialógusaival és magával ragadó fordulataival ez a film olyan hihetetlenül izgalmas, hogy ilyet csak az élet szülhet.

Igazából már az első előzetese után felkeltette érdeklődésemet a Fair Game, bár azt tudni kell, hogy kimondottan nem tartoznak a kedvenceim közé az effajta Irak-központú terroristás filmek. Mégis valahogy úgy éreztem, hogy ezt nekem látnom kell. Elképzelhető, hogy a két főszereplő is nagyban dominált, de velük aztán az égvilágon minden rendben van, viszont a fő történet szálának vezetése kicsit bibis. Úgy értem, mindig akad egy apróság, ami felkelti az érdeklődést, de valahogy nem érzem az egyről a kettőre jutást. Néha úgy tűnt, mintha állóvízben sodródna ez a csónak. Ráadásul az elején, mikor ugrálnak az időben vissza, olykor zavaró, hogy most vajon hol is vagyunk, de legalább utána összeáll követhetőre a kép.

Doug Liman a komoly hangvitelt célozta meg, ami érthető egyrészt a történet miatt, másrészt pedig azért csak az ő nevéhez fűződik a 2002-es A Bourne-rejtély is, ami mai napig az egyik legjobb kémfilm. Ennél ugyan nem tervezek újranézést, de semmiképp nem bántam meg, hogy adtam neki egy esélyt.

Az a helyzet, hogy két mesterien zseniális színésszel, Naomi Wattsszal és Sean Penn-nel a középpontban fergeteges alakításokat láthattunk. Öröm volt játékukat nézni, vagy ahogy vitatkoztak egymással, esetleg csak simán kiállnak álláspontjuk mellett.

Végtére azt tudom mondani, hogy picit nehezen indult be, megéri kivárni a végét, ha már esélyt ad neki az ember, mert a stabil 6/10-et hozza. Többet sajnos nem ér, mert az elején rengeteg időt eltengettek, és nem túl sok fontos dolog történt közben.