Minden egy döntéssel kezdődik. Végre újra együtt Bella Swan (Kristen Stewart) és Edward Cullen (Robert Pattinson). A halandó Bella élete visszatér a régi kerékvágásba, minden olyan, mint mielőtt a vámpír család, Cullenék elhagyták volna Forks városát. Azonban egy valami változott. Fény derült egy nagy és súlyos titokra, Bella legjobb barátja, Jacob Black (Taylor Lautner) egy vérfarkas, a vérfarkasok ősi ellenségei pedig a vámpírok. A lány két tűz közé került, hiába próbálja barátját és szerelmét kibékíteni egymással. Mindent elveszíthet. Lassacskán kettészakítja az Edward iránt érzett szereleme és Jacobhoz kötődő barátsága. Nem akar választani, és vajon mi lesz a viszály vége? Képesek-e a vámpírok és a vérfarkasok békében élni egymás mellett, úgy hogy ugyanazt a halandót szeretik? Képesek-e úgy élni és küzdeni, hogy még véletlenül se essen bántódása Bellának?

Nos, kérem szépen, azt kell mondanom, hogy a Twilight Saga harmadik epizódjába nem tört bele a ceruza. Rá is fért a franchise-ra a fellélegzés a förtelmes Újhold után. Mindenképpen jót tett, hogy egy harmadik rendező, vagyis David Slade vezényelte le ezt a romantikus fantasyt, mely hajszál híján be is érte az első részt, tehát nagyon jó munkát végzett. Meg voltam elégedve a hangulatával, a képi világával, a szereplőkkel főként, és akkor most újra becsukom a szemem az előző részben lévő bénáskodást illetően, de erről később bővebben. A romantikus légkör vonalvezetése korrektnek mondható, nem fullad unalomba, csak nagyon ritkán, de mégsem zavaróan. Jól megoldották a visszaemlékezéseket, melyek a könyv ismerete nélkül is kielégítően magyarázzák meg a múltat. Továbbá nagyon tetszett az a jelenet, amikor felkészülnek a farkasok a vámpírokkal szövetségben, megtámadóik ellen.

Ki kell térnem a farkasokra, amik kimondottan intenzív fejlődést mutattak fel az előző részbeli megjelenésükhöz képest. Már nem keltettek az emberben gagyiság-hatást, és a mozgásuk is sokat javult, persze legbelül úgyis tudjuk, hogy CGI-k. Akciódússág, harcok: tudom, nem erre fektették a hangsúlyt, nem is kell, igazából két nagy harcjelenete van a filmnek, az egyik az elején, a másik a végén. Mindegy melyikre gondolok, jó érzések fognak el, és nem utolsósorban izgalmasra sikeredtek. Apropó, ha már a harccal kapcsolatban írkálok, ki ne hagyjam az egyik negatív tényezőt. Ez spoileres lehet akár, csak szólok. Az utolsó nagy összezördülésben, mikor egymásnak mennek, és ilyen jégkása szerűen törnek az új vámpírok, az elég gagyi megoldás lett, és ezt még tovább fokozza, amikor letörnek ezt-azt a gyengébbik vámpírokról. A vámpírságuk miatt érthető, hogy hidegebbek a normálisnál (a könyvben az írónő márványhoz hasonlítja őket olykor), és itt még arra tudok gondolni, hogy a korhatár besorolás miatt kellett ezt a megoldást választaniuk.

A szereplők, szóval, kezdeném szerintem a stáb legtehetségesebb tagjával, vagyis Taylor Lautnerrel. A srácot manapság felkapták, és nagyon is jogosan, hiszen szemmel láthatóan sokat fejlődött a színészi játéka, és az összhatás is, amit kivált a nézőből, nem beszélve, arról, hogy olykor simán lejátszotta Robert Pattinsont (is) a vászonról. Mint pedzegettem az előbb, az Újholdban csak csetlettek-botlottak a színészek, és förtelem volt az egész, senki nem találta a helyét, és ezt jelen esetben már nem lehetett észlelni. Kristen Stewart elég jól visszaadta érzéseit, bizonytalanságát a nézőnek, és ezt úgy mondom, hogy nem olvastam a könyvet. Értelemszerűen ő is jobb lett az egy évvel ezelőtti teljesítményéhez képest, és már legalább annyira kedveltem, mint az Alkonyatban. Robert Pattinsont az előbb már szóba hoztam, rá szintén ugyanazt tudom mondani, mint Kristenre, de annyit még mindig nem értek, miért sóhajtoznak utána a lányok. A Victoriát megformáló Bryce Dallas Howard színészileg nálam nem igazán lopta be magát, és olykor hiteltelenül is adta elő karakterét. A mókás pillanatokért a párszor felbukkanó Billy Burke-öt (Bella apja) illeti meg a tisztelet, és ezen felül nagyon realisztikus karaktert játszott el nekünk. Az egyik kedvencem, Dakota Fanning majdnem kimaradt a sorból, bár újdonságot nem tudott mutatni, csak ismét bizonyította, mennyire is tehetséges. Igazából szinte az összes színészt fel lehetne sorolni, egy szó, mint száz, mindenki a helyén volt ezúttal.

Összességében tényleg egy hajszál választja el az első résztől, és mivel az nálam nyolcas volt, ennek csak egy baromi-erős 7/10-et tudok adni, amit teljesen jogosan megérdemel, és egy nagyon jó pontszám neki. Egy biztos, nem most láttam utoljára.