Hölgyeim és uraim, ahová Don Ready (Jeremy Piven) beteszi a lábát, ott felvirágzik a biznisz, vagyis arról lenne szó, hogy van egy vérbeli autókereskedő, Ben Selleck (James Brolin), aki már 40 éve nyomja az ipart. Autókereskedése, a Selleck Motors élt már meg szebb napokat is, szinte a csőd szélére került, ekkor jut eszébe a végső megoldás: Don Ready és őrült csapata, akiknek az lesz a dolguk, hogy pár nap alatt értékesítsenek több mint 200 gépjárművet, és még ráadásul a nyakukon egy családtag is, aki az egész kócerájt felvásárolná.

Két dolog miatt nekem ezt a filmet úgymond kötelező volt látni, az egyik, hogy szakmabeli vagyok, a másik, pedig hogy Piven hatalmas arc. Ezt a címet a Törtetőkben (Entourage) bemutatott Ari Gold megformálásával érte el nálam, itt szinte ugyanúgy tudta hozni a nagyarcú, mindent jobban tudó fickót, csak itt épp nem ügynököt játszott, hanem (autó)kereskedőt. Sőt ő volt az, aki miatt nem unatkoztam a filmet nézve. A többi szereplő közül úgy igazán senkit nem emelnék ki, átlagosan teljesítettek, illetve a Paxtont megformáló Ed Helms karaktere kimondottan az idegesítő kategóriába tartozik, akitől hányingerem támadt, viszont ne feledjük, hogy a Másnaposokban (The Hangover) ő játszotta Stu karakterét, amit tény, hogy kifogástalanul csinált.

A zenék választása volt, hogy sikerült, de igazából semmi maradandót nem tudtak elérni nálam. Maga a film hangulata is elég váltakozó, az első félóra kimondottan jól indult, aztán egy kis lejtmenet egészen a film utolsó pár percéig. Továbbá, ami még nem tetszett, hogy elég sok sületlenséget, és giccses dolgot raktak bele és ez haza is vágta azt a kis jót, amit adhatott volna. Hiába volt dumákban gazdag és jópofa, de nem mondanám, hogy egy nagy film, úgyhogy nálam közepes szinten landolt az alkotás, így nem is kérdéses, hogy pontjaiban sem nyújt 5/10-nél többet.