A helyi baseball meccset egy őrült zavarja meg puskájával megjelenve a pályán. Az ütődött helyi férfi meghal a sheriff fegyvere által, később pedig arra gyanakodnak, hogy ittas volt a férfi, de a vizsgálatok nem ezt támasztják alá. Az 1200 lakost számláló városkában az emberek kezdenek furcsa módon viselkedni. Egy éjszaka arra riad a város, hogy egy családapa rágyújtja saját házát feleségére és kisfiára, majd röhögve fogadja a helyszínre érkező rendőröket. A sheriffnek nem elég hogy a nyakán az előző balhé, most még ez is itt van, és ki tudja milyen történések várhatóak ezután.

A rengeteg promóanyag meg tudott győzni, hogy megnézzem, merthogy érdekesnek tűnt, és nem is csalódtam. Nos, ha nem is az a tipikus a-listás film, mégis megállta a helyét egy erősebb thriller kategóriában. Az is biztos, hogy a Tébolyultakat nem a története miatt kell szeretni, annak ellenére, hogy került bele jó pár tipikus dolog is, gondolok itt arra, hogy az egész városban megszűnt létezni az internet, és a térerő, de mégse mondhatjuk rá, hogy szükségtelenek lettek volna, hiszen ezzel sikerült még jobban átérezhetővé tenni a hangulatot. A megkergült emberek reakcióikkal, megnyilvánulásaikkal sem volt semmi gond, hiszen adott egy olyan „rettegés” szintet, hogy rendesen izgultam, és ezen meg is lepődtem, hogy ezt pont ennek a filmnek sikerült elérnie. Leginkább zombikhoz hasonlítanám őket, csak annyi, hogy ezek tudtak gondolkodni, ezáltal okosabban tudtak harcba szállni az emberekkel.

Főszerepben Timothy Olyphant (Hitman), aki egy sheriffet formál meg, és nagyon úgy tűnik, hogy érti is a dolgát, hiszen engem sikerült meggyőznie a színészi játékával. Valamint a feleségét alakító Radha Mitchell (Hasonmás, Silent Hill) sem hanyagolható el, mert hát néha csak néztem, hogy mennyire hűen adja vissza a félelmet, amit érez. Persze való igaz, hogy nem egy bonyolult szerep, de azért mégsem árt, ha minél reálisabb módon tudja visszaadni a néző felé.

A The Crazies a Tébolyultak magyar címét tekintve meg kell hagyni, találóra sikerült, úgyhogy ez egy újabb pacsi, ugyanis tükrözi a film cselekményét, és nem csak egy újabb „adjunk neki valamit” cím. A vasvillás gonosszal, akit az első poszteren is láthattatok, még nyomasztóbb hangulatot keltett a film során, pláne mikor használta is eszközét.

Végülis elég dinamikus tudott lenni ahhoz, hogy ne unatkozzak a filmet nézve, valamint feszültségkeltésben és izgalomfokozásban sem lesz hiányunk. Még ami talán beleférhetett volna, hogy a kombájnnal kezdjenek valamit, ugyanis álltó helyében elég ijesztő volt, hát még, ha egy őrült megindult volna vele zúzni. Azt a 10 perces holtjáratot leszámítva a vége előtt, ami egy kis csalódást okoz, kapunk egy nem túlzottan átlagos, aprítós filmet, ideális lezárással. Pontjai 7/10-et értek el a szememben.