Bájos és kedves. Hű barát. Elmebeteg... és ő Sara (Minka Kelly), az elsőéves egyetemista SZOBATÁRSA. Sara a beiratkozás után nem sokkal összejön a jóképű Stephennel (Cam Gigandet) és barátságot köt kollégiumi lakótársával, Rebeccával (Leighton Meester). De a haverság hamarosan hátborzongató fordulatot vesz. A rémisztő valóság az, hogy az elsőre helyesnek tűnő csaj rögeszmés, zavarodott… és talán gyilkos is.

Egész jó kis stáb gyűlt össze a filmhez, és főként ennek köszönhető, hogy leültem elé, de végül csalódnom kellett. Kisebb Amerikai Pite feelinget ébresztettek fel bennem a film első néhány percében, amikor még bárhová alakulhatott volna a történet. Meglepetést igazából semmi nem okozott, hiszen a bemutatóban ellőttek mindent, de valójában a főszál kibontakoztatásával egy időben elkezdtem unatkozni is. Annyira elcsépelt jelentek követik egymást, minden kiszámítható, és egyszerűen alig akad egyedi mozzanata.

Ha ki nem állhatod Leighton Meestert a Gossip Girlben, akkor itt egyenesen utálni fogod! Ugyanúgy befeszült, csak mellé még mániákus idegbeteg is, de legalább jól állt neki, viszont számomra még mindig nem eyecandy kategória. Minka Kelly annál inkább, és talán neki köszönhetően tartottam ki a végéig, mert egyszerűen szimpatikus volt a viselkedése, a stílusa és az öltözködése. Talán Cam Gigandet nevét írom még le ide, aki a mai tinifilmek biztos pasija, ezért ő semmi pluszt nem ad az egészhez. Jó, meg minden, de agyonrágott karakter, még a zenész témát is hozzákötötték. Simán csak uralkodott az ötlethiány.

Egyébként thriller lenne ez, amiben próbálják adagolni a nyomasztó hangulatot, csak közben semminek nincs súlya, vagy tétje, és közben totál kiszámítható is. Szimplán csak nehezemre esett komolyan venni ezt az egészet, pedig volt egy pillanat, amikor még bíztam benne, hogy épkézláb film válik belőle. Hát nem. Ez bizony semmiképp nem adott többet a 4/10-es élménytől.