Értékelés: A szégyentelen (Shame)
A fiatal, sikeres Brandon (Michael Fassbender) kényelmesen éli a harmincasok életét New York-i apartmanjában. A nappalokat kitöltő rutinszerű munkát esténként szexfüggőségének kielégítésével ellensúlyozza, az intimitást gondosan kerülve. Ám amikor húga, az önfejű és irányíthatatlan énekesnő Sissy (Carey Mulligan) váratlanul felbukkan, a férfi életének ritmusa teljesen felborul. A lánynak kapcsolatra van szüksége, és közös múltjuk fájdalmas emlékeit idézi. Bomlasztó jelenléte Brandont a város egyre sötétebb bugyraiba űzi.
Végre sorra került Steve McQueen rengeteg fesztiválon bemutatott művészfilmje is, amely egyes körökben nem kis botrányt kavart. A kiváltó ok természetesen a szexközpontúság, ami elég súlyosan van jelen, és nyilván elfért neki a legmagasabb korhatár besorolás, mert egyik főszereplő sem szégyenlősködik, viszont az első felével kimondottan nem tudtam azonosulni. A művészfilmekre jellemző lassúság végig kézzel fogható, és annyira jól visszaköszönnek a szereplők vívódásai, gyötrelmei, hogy hasonló hangulatba hozzák a nézőt.
Megfogalmazódott bennem a kérdés, hogy a rendező mit akart mondani ezzel a filmjével. Annyi világos, hogy mind Michael Fassbender, mind pedig a húgát alakító Carey Mulligan karakterét valamilyen trauma érte a múltban, és egyikük elcseszettebb, mint a másik, de lényegében alig jutunk a film elejétől a végéig valahová. Szinte semmi nem változik, csak beavattak minket életük egy igen kicsi, ám annál jelentőségteljesebb szakaszába. Több szempontból különösen hatnak a látottak, és Fassbender kapcsán folyton tippelgettem, hogy meglesz-e neki a színen aktuálisan feltűnő hölgyemény, de nehéz dolgom nem volt. Írtam az imént, hogy lassúnak hatott időnként, viszont úgy nagyjából a felénél meglett a közös nevezőm a filmmel, és onnantól kezdve sikerült együtt éreznem a szereplőkkel. Fassbender elég sokrétű színész, eme szerepe újabb nagyszerű példa erre, mert tényleg bármilyen fronton elboldogul. Mondjuk, elbírtam volna viselni, hogyha a kamera nem folyton az ágyékát követi, mikor az apartmanjában járunk. Carrey Mulligan ugyancsak hatalmas tehetség, akinél látszott, hogy odatette magát, amennyire csak tudta, és érezhető volt karakterének súlya. Visszajött egyfajta betegesség, amit nagyon szépen megmutatott nekünk, de nekem valahogy az volt a benyomásom, hogy lesz köztük valami, annak ellenére, hogy testvérek. Hogy erre sor kerül-e…
Zenéi remekül hozzájárultak a baljós hangulathoz, ami mindenképen pozitívum. Fura egy dráma, ehhez kétség nem fér, viszont közel sem vagyok tőle elragadtatva. Pontokban valahol 7/10 körülinek lőném be, és kimondottan érdemes vele vigyázni, mert tényleg nem könnyű alkotás. Párszor még az én kedvem is sikerült elvenni, de erre most nem térnék ki, viszont annyi szent, hogy egyszer nézős számomra.
huamax
“Párszor még az én kedvem is sikerült elvenni”
Akkor ez nem az én filmem lesz… Ha neked elveszik a kedved, akkor én kifutok a moziból :))
függő
Nem könnyű darab, és igazából megmondani sem tudom, hogy milyen hangulatban érdemes rá beülni… Egyszer azért tényleg nem árt bepróbálni. De ahogy írod, ezek után célszerű otthon DVD-n. :)
Anonymous
Nem értem ma már rajtam kívül senki nem szereti a művészfilmeket? Mindenki már csak ezekre a szaros látványfilmekre kíváncsi amikor itt van (számomra) az egyik legjobb és legerőteljesebb film a világon és igen k**va mérges vagyok arra, hogy se nem Golden Globe-t se nem BAFTA-t nem nyert a film, de még Oscarra nem is jelölték az meg már mindennek a teteje. Itt van egy film ami életképes és mer beszélni és nem csak ilyen gagyi szexjelenetek vannak benne ahol csak egy női mell látszik, hanem minden és ettől is és a rideg hangulattól lesz kiváló ez a film. Amíg ilyen életképtelen Csatahajók meg Transformersek meg Titánok előtt meghajlunk (én speciel nem, mert a Transformerset is csak kikapcsolódásképp néztem meg és max 1 évben egyszer nézem meg) addig egy ilyen kiváló filmről meg nem is hallanak az emberek. Miért? Azért mert nem merik megnézni a valóságot. Márpedig ha ezt a filmet mindenki látná egyből átértékelné az életét. A zene mesés, a színészek ragyogóak és az egész film kiválóan meg van csinálva és bizony kemény film, de én bármikor szívesen újranézem, de csak az nézze meg aki fel is bírja fogni és nem ilyen robotokfilmekről van áttérve, mert akkor az szenvedni fog a valóságtól. Tehát mégegyszer Hollywood egyre nagyobb romokban lesz lassan szerintem, mert elnyeli őt ez a látványszar aminek se története, se életképes alapja, de vannak a művészfilmek és ezek fogják a filmezést életbe tartani, már ha lesz elég nézőjük, de én biztos ott leszek. Ez a film nekem 11/10 vagy akár úgy is mondhatom, hogy 110%
Ui: Számomra egy szinten a Drive – Gázt! is művészfilm nem tudom ki hogy van vele és az is az egyik legkiválóbb alkotás. És a héten vettem meg egy hipermarketbe elég olcsón Fassbender-McQueen első közös filmjét az Éhséget. Már várom
függő
Elég kevés manapság a művészfilmkedvelő, de nincs ezzel baj. Mégpedig azért, mert nem bántásként írom, de attól, hogy másnak nem tetszik, és adott esetben neked vagy nekem, vagy bárkinek nagyon bejön, van egy jó filmélményed, és ez megmarad. Oké, a folytatás esélye kilőve, ha nem sikeres, de általában ezeket nem több részesre tervezik, szóval ez is kibukik.
Szóval igen, a BAFTA-n legalább helye lett volna, az Oscar-mezőnyről inkább ne is beszéljünk… Puss in Boots meg hasonlók. ‘kiddin me?
Nincs gond sem a Transformersekkel, sem a Csatahajóval, és még sorolhatnám. Ott agyat el kell dobni 2 órára, és élvezhetőek, de tényleg az van, hogy nem sok emberhez jutnak el ezek a művész vagy elvont filmek, és még kevesebb embert érdekel, de van egy réteg, akit igen, azok pedig zabálják, ha tényleg jó az adott darab. Nekem a zenéje valahogy nem maradt meg, de annyi igen, hogy nem volt üresjárat. Hát, én mondjuk a legtöbb hasonló filmmel úgy vagyok, mint például ezzel is, hogy egyszer elég volt. Mégpedig azért, mert annyi film jön évente, hogy egyszerűen szinte nincs is idő újranézésre, de ha igen, akkor mondjuk a Drive egy ilyen film, amit holnap mozi előtt tervezek is beszerezni. :) Egyetértek, tényleg az utóbbi évek legjobbja! Ja, nem ez volt az első közös munkájuk.