Thomas Craven (Mel Gibson) magányossá vált veterán-nyomozó a bostoni rendőrség gyilkossági csoportjának tagjait bővíti. Egy napon ezer éve nem látott lánya, Emma látogatja meg. Nem sokkal hazaérkezésük után a 24 éves lányra rálőnek, és apja karjai között omlik össze holtan. Mindenki úgy sejti, hogy a golyót Thomasnak szánták, de ő másképpen gondolja, ezért magánnyomozásba kezd. A nyomok az óriásvállalatok és az állam összefonódásainak tükörlabirintusába vezetnek. Craven bosszúhadjáratának célja: egyetlen lánya gyilkosának megtalálása, de idő közben saját érzelmeihez és lelkiismeretéhez is utat talál.

A film eddigi anyagai alapján nem igazán erre a stílusra számítottam, persze nem agyatlan tombolást vártam, de azért férhetett volna bele picit több akció. Úgyhogy még mindig az Elrabolva a legjobb ilyen jellegű bosszúhadjáratos akciófilm, pedig attól is mennyire nem várt senki semmit. A rendezői székben Martin Campbell, vagyis a Casino Royale direktora foglalt helyet, ami után ebben cseszettül nagyot csalódtam. A történetre sem fektettek a legtöbb hangsúlyt, vagy igen? Csak nem úgy sült el, ahogy akarták.

Bizony Mel Gibsonnál sem állt meg az idő, rendesen megőszült a veterán színész, akinek nem igazán kellett törnie magát ezen alakításáért. A film eleje elég vontatott, és a közepén kap egy kis akciót, akkor jön egy kis reménysugár, de csak sugár, mert nem tudott feljavulni a végére sem. A film egyik mondanivalója megint az, hogy teljesen mindegy, kin gázolnak át bizonyos emberek, csak céljukat elérjék, de ezt nem folytatom, mert spoileres lenne.

Lényeg, hogy nekem totális csalódás, és még ha minden pozitívumot össze is szedek, jóindulattal kaphat egy 5/10-et, de ennyi. Nem fogok rá újból időt pazarolni.