Az ókori királynő, kinek életét igazságtalanul oltották ki, évezredek óta nyugszik kriptájába temetve, mélyen a sivatag kérlelhetetlen homoktengere alatt. Legalább is eddig így hittük. Ám most életre kel, és a világra szabadítja régóta felgyülemlett bosszúvágyát, és az ezzel járó elképzelhetetlen borzalmakat. A Közel-Kelet homokdűnéitől a mai London alatti titkos labirintusokig ívelő nagyszabású kaland meglepő izgalmaival és lélegzetelállító csodáival páratlanul fantáziadús betekintést ad az istenek és a szörnyetegek újraértelmezett világába.

Bocsi, ezzel az írással kicsit megvárakoztattalak titeket. A vázlatot még csütörtök este megírtam, viszont ez az újragondolás olyannyira csalódást okozott, hogy csak most szántam rá magam, hogy véglegesítsem. Visszatérve az alapokhoz: egészen a premier estéjéig nem volt komolyabb problémám ezzel a filmmel, viszont mielőtt beültem a moziba, erősen elfogott egyfajta kétely, és a megérzésem nem sajnos csalt. Tudjátok jól, hogy elsősorban szórakozni járok moziba, nem kötekedni, de amikor a vak számára is tisztán látható sületlenségek követik egymást, akkor azért nekem is elfogy a türelmem.

Hangulatát tekintve nagyon szépen indul a történet. Az egyiptomi jeleneteket egyszerűen imádtam, és meg is leptek, hogy ezt így ilyen minőségben sikerült tető alá hozni. A kötelező felvezetés - ami egyébként kezd baromi unalmassá válni a mai filmekben - tehát rendben van, ott törik el valami, amikor a mentőautóval elkezdik csapatni az erdőben. Ezt követően mintha valami teljesen mást vetítettek volna, mint eddig, és ezután nemcsak, hogy nem tudtam szeretni a látottakat, még a hitem is megingott az egészben. Helyenként a film sajnos önmaga paródiája is. Azt a bizonyos "rányitós" sírkamrás jelenetet nem akartam elhinni!

Ugyanakkor mindeközben az a szomorú, hogy ez már a Dark Universe, vagyis a Universal feltámasztott Szörnyuniverzumának első felvonása, és a mentőautós rész után is vannak igazán remek szeletei filmnek, csak épp Alex Kurtzman rendező összegzésében nem élvezhető. Írószoba ide, vagy oda, mit is vártam egy olyan forgatókönyvírótól, mint David Koepp, ha nem ostoba és nevetséges párbeszédeket. Néha nyilván sikerült ezeket nélkülözni, csak a mérleg nyelve nem a pozitív irányba billen, hanem a játékidő előrehaladtával egyre több sablonos sületlenséget hordanak össze a szereplők - és most nem csak a munkásokra gondolok, hanem a főszereplők is kiveszik részüket a mókából.

Véleményem szerint a forgatókönyvben még a szerelmi szál is túlzottan erős, így ez kifogásolhatóvá is válik. Azt viszont meg kell hagyni, hogy Sofia Boutellát kifejezetten kedveltem a női múmia szerepében, pedig a bejelentés idején nagyon nem értettem egyet ezzel a döntéssel. Boutella teljesen jól szuperál színészileg, és nagyon illett hozzá ez a karakter, viszont azt nagyon sajnálom, hogy amikor úgy igazán kibontakozhatott volna, pont akkor vetnek véget mindennek, ezzel elvéve tőle a bizonyítás lehetőségét. Ez is egy hatalmas és szégyenteljes hiba a készítők részéről.

Tom Cruise még mindig nagyon jó akciófilm sztár, és ez némileg meg is menti a teljes leírástól A múmia rebootot. Nagyon nehéz olyan szerepkört adni neki, ami ne állna jól, de az esetében is inkább az akción van a hangsúly. Ott van például a repülőgép lezuhanós jelenet, amikor perceken keresztül nézzük, ahogyan az a hatalmas repülőgép féktelenül száguld a föld felé, közben pedig piszkosul izgultam, hogy mi lesz. Na jó, az izgulás része igaz, a mi lesz viszont egyértelmű sajnos. Mint ahogyan az is nagy kár, hogy az előzetesbe belekerült a hullaházas jelenet. Pedig…!

Annabelle Wallis mutatós szöszi, jól áll neki a régész-kalandor szerepe, és Tom Cruise-zal is működik a kémia, csak ne tették volna ennyire egyértelművé ezt az egészet, főleg, ha belegondolok, hogy Cruise karaktere milyen befolyásoltság alatt állt. Russell Crowe nevét írom még ide, akit próbáltam nem nevetségesnek tartani, de egy-egy jelenetben nem tudtam felülkerekedni a látottakon - habár ehhez hozzátartozik, hogy ő akkor kerül csak igazán a képbe, amikor én már egyáltalán nem tudtam bízni a filmben, sem pedig élvezni a látottakat. Sajnos a film második felében többször ránéztem az órámra is, amit nem is akartam elhinni, de így történt.

Legalább a végére maradt egy meglepetésük, és nagyon remélem, hogy a következő felvonást komolyabban veszik, és nem elégszenek meg azzal a színvonallal, amelyet ez A múmia képvisel. Egyébként, amikor épp olajozottan működik a gépezet, akkor úgy éreztem, hogy egy nagyon izgalmas kalandfilmen ülök, csak a sütnivaló maradt ki az összetevők közül. Nem tudlak titeket arra buzdítani, hogy menjetek, és nézzétek, mert nem éri meg a mozijegyet. A 3D meg aztán főleg nem ér plusz pénzt, csak hát a kényszer. Pontokban… 6/10.