A magát békés léleknek tartó Travis (Adrian Brody) szeretne újdonsült barátnőjével, Bayjel (Maggie Grace) Indiába utazni, de nincs pénze. Ám meglát egy újsághirdetést: kéthetes pszichológiai kísérlethez keresnek alanyokat, a fizetség pedig napi ezer dollár! Travis jelentkezik, és huszonötödmagával be is választják a kísérletbe, amelynek helyszíne nem más, mint egy börtön. Itt a résztvevőket két csoportra osztják: néhányan – köztük a jámbor és komoly Barris (Forest Whitaker), valamint a nagyszájú vagány Chase (Cam Gigandet) – őrök lesznek, a többiek – köztük Travis és Benjy, a kövérkés képregényíró (Ethan Cohn) – rabok. Az őröknek be kell tartatniuk a kihirdetett szabályokat, ám sem ők, sem a rabok semmilyen körülmények között nem folyamodhatnak erőszakhoz, különben a kísérletnek vége, és senki sem kap egy fillért sem. Hogy a dolog nem tűnik bonyolultnak, és az egész csak játék? Ahogy halad előre az idő, mégis mindenki egyre komolyabban veszi a szerepét, és a börtönben szép lassan elszabadul a pokol…

Most megnézhettük, hogy a nagysikerű Prison Break sorozat után mire képes Paul Scheuring egy teljes film esetében. Igazából túlzottan nagy elvárásaim nem voltak, és az elején még kicsit csalódtam is, de idővel gatyába rázódott. Nézzük bővebben, szóval azt éreztem egy ideig, mintha Scheuring sorozatot csinált volna, vagyis ráérősen szépen aprólékosan indult az eleje, aztán rájött, hogy „hé, igazából ez egy film”, és belehúztak a második felére, amivel nagyjából sikerült megmenteni az elején elkövetett bakit. A történet rendben van, de mint tudjuk ez a 2001-es német film remake-e, így azért valamennyire adott volt néhány dolog.

Érdekes egyébként, hogy pont ezt a börtönös témát választotta a rendező, bár meg kell hagyni, a Prison Breakkel megszerezte az efféle tapasztalatokat, és talán ezért sikerült ilyenre A kísérlet. A körülményeknek köszönhetően nincs nagy szókincse a színészeknek, elég sokszor elhangzik egy bizonyos szó, amit néha már kicsit túlcsépeltnek éreztem. Lehet azért ettől változatosabban is káromkodni.

Adrien Brodynál nekem még mindig nem megy, hogy őt képzeljem el főnöknek, de itt azért már észrevehetően jobban nyomta a karakter ezen tulajdonságát, mint a Ragadozókban. Színészileg? Abszolúte kaphatja a piros pontot, mert ezen téren viszont le a kalappal, nagyon jól visszaadta az ott kialakult helyzetet, a rengeteg megaláztatást. Tényleg odatette magát a rabok érdekében, ha a helyzet megkívánta. A másik fő színész Forest Whitaker, akiről szinte ugyanez mondható el, annyi, hogy ő a másik oldalon állt, de nagyon jól kezelte a feszült helyzeteket. Mindkettejük haja említést érdemel, Brody-é halál vicces, ugyanakkor gáz, Whitakernél pedig egyszerűen csak fura. Cam Gigandettől már megszokhattuk, hogy elég sokszor szívatós karaktert játszik, most sem alakult ez másképp, de úgy igazából ő is korrekt munkát tett le az asztalra. Maggie Grace cameoszerepet vállalt, szerencsére, mert kapott ő már ettől jobb karaktert is.

A néhány negatívum ellenére elgondolkodtam pontjain, és úgy gondolom, kaphat egy halvány 7/10-et, mert azért DVD-s fronton igen is jó filmnek mondható. Egy ilyen borús vasárnap délutánra pont aktuális.