Ebben a karcos thrillerben Edgar Allan Poe (John Cusack) egyesíti erőit egy fiatal baltimore-i nyomozóval (Luke Evans), hogy közösen vadásszanak le egy tébolyult sorozatgyilkost, aki Poe írásait veszi alapjául brutális gyilkosságsorozata kivitelezéséhez. Amikor a 19. századi Baltimore-ban egy anya és lánya brutális gyilkosság áldozata lesz, Emmett Fields nyomozó megdöbbentő felfedezést tesz: a bűntény egy fiktív esetre emlékeztet, amiről gyomorforgató részletességgel számolt be a helyi újság – a társadalom margóján tengődő író, Edgar Allan Poe egyik történeteként. Miközben a rendőrség magát Poe-t is kihallgatja, újabb embertelen gyilkosság történik, amit egy másik népszerű Poe-sztori ihletett. Miután rájön, hogy az eszelős sorozatgyilkos Poe elbeszéléseit használja véres hadjárata alapjául, Fields igénybe veszi az író segítségét az őrült megállításához. Amikor kiderül, hogy egy Poe-hoz közel álló személy lehet a következő áldozat, magasabb lesz a tét, és a detektívtörténet műfajának feltalálója élesíti saját okfejtő képességeit, hogy megoldja az ügyet, mielőtt túl késő lenne.

James McTeigue első rendezésével, a V mint vérbosszúval (V for Vendetta) sokkal nagyobbat alkotott, mint most A hollóval. A rejtély és a misztikum megfelelő mennyiségben van jelen, de hatalmas hibája a filmnek, hogy az első egy órában csak lassúzunk a sötétben, és ugyan a történéseknek van jelentőségük, de számomra ez elég kevésnek bizonyult. Konkrétan akadtak olyan időintervallumok, hogy perceken keresztül nem tudtam mit kezdeni magammal. Elképzelhető, hogy a hosszúsággal időt akartak nekünk adni, hogy a film közben elmélkedhessünk, viszont jómagam inkább utána szoktam ilyen gondolatokat dédelgetni a fejemben.

Egy misztikus thriller, ami már-már súrolja egy gyengébb, de inkább lélektani horrorfilm határait. Elég sok helyen ijesztő lehet, és a sötét, középkori kegyetlenség is felüti fejét, ami miatt az érzékenyebb lelkivilágúaknak kevésbé ajánlanám. A történet gerincét adó 'könyv alapján gyilkoló tettes után nyomozunk' szál sem új megvalósítás, viszont ebben a sztoriban elfért, és fogjuk rá, hogy nem zavart, bár most mégis felhoztam valamiért. A játékidőn finomíthattak volna, és akkor talán nem éreztem volna az első felét vontatottnak, amit lényegében a maradék percei simán megmentenek. Végül így sikerült elérniük olyasvalamit, amit soha nem gondoltam volna: a végén éreztem a fellendülést, és olyan események tárultak a szemem elé, amit egész idő alatt elvártam volna.

John Cusack remekül játszotta Edgar Allan Poe-t, bár tőle sem most látunk először emlékezetes és ígéretes alakítást. Cusack elég sok terepen nagyszerűen boldogul, viszont itt elő kellett vennie legjobb tudását, mert maga Poe épp annyira hátborzongató személyiség, mint a történetei. A női főszereplőnkről, Alice Eve-ről már nem vagyok ilyen jó véleménnyel, mert úgy gondolom, amit ezúttal láttunk tőle, szakmáján belül is kevésnek tartják. Sőt, leginkább úgy fejezném ki magam, hogy ami elég egy főleg tiniknek szánt vígjátékhoz, az ide baromi kevés. Nemes egyszerűséggel nem voltak őszinték a sikolyai, a könnyei, és a félelmei sem úgy köszöntek vissza, ahogy az elvárható John Cusack oldalán. Luke Evans és Brendan Gleeson valahol egy kalap alá vehető, bár utóbbi jóval kisebb szerepével is jobban meggyőzött.

Egyébként a készítőknek fel volt adva a lecke, mert ebben a közegben számomra fogyaszthatót készíteni közel sem egyszerű, mégis mint írtam, a végén egész jó élménnyel távoztam róla. Sima ügy lett volna a hetes pontszám, ha egész idő alatt megkapom, amit feljebb ecsetelgettem, így marad a kisebb tesó, a 6/10.