Marty (Colin Farrell) „A hét pszichopata” című forgatókönyve befejezésével küszködik. Billy (Sam Rockwell) a legjobb barátja, munkanélküli színész és részidős kutyatolvaj, aki mindenáron segíteni akar a cimborájának. Hans (Christopher Walken) Billy vallásos bűntársa, akinek erőszakos múlt van a háta mögött. Charlie (Woody Harrelson) a pszichopata gengszter, akinek hőn szeretett kutyáját Billy és Hans ellopja. Charlie kiszámíthatatlan, hihetetlenül erőszakos, és egy pillanatig sem habozik megölni bárkit, akinek köze lehet a rabláshoz. Marty most aztán megkapja mindazt a figyelmet és ihletet, amire szüksége van, de kérdés, hogy vajon életben marad-e addig, amíg befejezheti élete főművét.

Őrült egy történet hihető és ötletgazdag tálalásban, és Martin McDonagh (Erőszakik) amennyire csak lehet, művészfilmesre vette a figurát. Második rendezés, és mivel az első filmjét nagyon bírtam, így ez is várólistán szerepelt, ám némileg csalódást okozott. Magasra került legutóbb a léc, ez tény, de az Erőszakikon (In Bruges) határozottan jobban szórakoztam. Eleinte még nem is unatkoztam, viszont valamiért ez a kusza történet az első félóra után számomra semmi meglepetést nem tartogatott, minden világos volt, hogy ki-kivel van, kihez tartozik és a mit-miértekkel sem sikerült kíváncsivá tenniük. Ez a legnagyobb bajom vele, mert egyébként nem rossz, és megmutatták, hogy mennyi minden van ebben a kutyalopós sztoriban.

A cím nem hazudtolja meg magát, a hetes bűvös szám is egészen korrektül működik, mint ahogyan a színészek is jól domborítanak szerepeikben, merthogy mindenki kitett magáért, és senkiben nem kételkedtem egyetlen pillanatra sem. Colin Farrell kimondottan jól hozta a vívódó forgatókönyvírót, és amit egyáltalán nem hittem volna, hogy leginkább Olga Kurylenko-t bírni fogom… Bár Woody Harrelson is megéri a pénzét, akinek jó pár poént köszönhetünk - természetesen mindezeket a fekete komédia jegyében. Bírtam még a Christopher Walken, Sam Rockwell és Abbie Cornish által megformált szereplőket is, mert olyasvalakiket alakítottak, akikkel lazán elbírtak.

Nem hiányzik az őrültség, a brutalitás, amivel így hűek tudtak maradni a címhez, meg úgy az egész történethez, amire még jómagam is azt mondtam, hogy 'basszus, ezek tudnak élni'. Kis csíntevések, és máris dől a lé - kíváncsi lennék, hány embert ihlettek meg ezzel a biznisszel. Nagy szerencsére a filmnek, na meg Martin McDonagh író-rendezőnek, hogy ennyire izgalmasra és egyedire írta a történet karaktereit, mert ez a film egyik nagy mozgatórugója. Helyenként érződött némi üresjárat, de összességében inkább pozitív filmélmény, szóval egyelőre maradjunk a 7/10-nél, aztán pedig várom, hogy a rendező következő alkalommal milyen fába vágja a fejszéjét.