Abraham Lincoln meggyilkolását követően hét férfit és egy nőt tartóztatnak le, a vád: az elnök életét kioltó merénylet megszervezése és végrehajtása. Frederick Aiken (James McAvoy), a polgárháborús múlttal rendelkező, frissen kinevezett fiatal ügyvéd vonakodva bár, de védelmébe veszi Mary Surrattot (Robin Wright), az egyedüli nőt a vádlottak padján, aki azt vallja, egyetlen bűne az, hogy John Wilkes Booth és cinkosai az ő panziójában tervelték ki a gyilkosságot. A bűnjelek eleinte arról tanúskodnak, hogy a nő hazudik, de ahogy jobban beleássa magát az ügybe, Aiken azon kapja magát, hogy védence talán mégis ártatlan, és most saját hitével és elveivel, valamint egy bosszúszomjas nemzettel szemben állva kell kiállnia érte, és az igazságért.

Háborús történelmi dráma Robert Redfordtól, aki ismét rendezésre adta fejét, a középpontban pedig az Abraham Lincoln ellen elkövetett gyilkosság vádlottjai. Tehát érdemes felkészülni, hogy elég sokat vagyunk a tárgyalóteremben, de szerintem Redford egyre jobb rendező, és ezen a filmjén különösen érezhető, hogy stabil alapokon nyugszik, ami adott neki egyfajta masszív hatást. Pedig azzal nem árt tisztában lenni, hogy nálam ez a kor csak igen ritkán bejövős, és még kevesebbszer tudják érdekessé tenni, de most valahogy elvoltam vele. Nem mondom, hogy egyszer-kétszer nem kalandoztam el, de összességében érdekelt, hogy hová jutunk el a végére.

Elég nehéz fogamra való világot teremteni ebben a korban, azonban Redfordnak ez olyannyira sikerült, hogy már-már lenyűgözött, és lényegében szerintem ez is részese annak, hogy kitartottam végig. A politika szokásos mocskai itt is jelen vannak, mint minden hasonló körülmények között, de ezt a mondatot lényegében fölösleges volt leírnom.

James McAvoy fantasztikus ebben a szerepben (is), és abszolút nem kételkedtem, vagy gondoltam azt, hogy mást szívesebben néztem volna karakterének bőrébe. Justin Long figuráját először elég nehezen fogyasztottam, de idővel sikerült elvonatkoztatni, így belé sem tudok, és nem is akarok kötni. Robin Wright elég bejövős még, ha már a színészek nagyszerűségénél tartok, és Tom Wilkinson is abszolút olyan, mint aki ebbe a világba született. Két fiatalabb színésznő, Evan Rachel Wood és Alexis Blendel is tiszteletét tette ebben a szívszorító történetben, és nekem egyikükkel sem volt bajom.

Negatívumnak a játékidő róható fel, de ez sem százszázalékosan, mert ha kevesebb játékidőbe próbálják belesuvasztani, akkor közel sem biztos, hogy ennyire működött volna. Pontjain nem nagyon kellett gondolkodnom, nálam a 7/10-es filmek közé tartozik, és a lényeg, hogy tényleg nem bántam meg, hogy áldoztam rá az időmből. Manapság sajnos többször éreztem azt, hogy 'pocsékoltam'.