Mallory Kane magasan képzett ügynök, aki az amerikai kormány részére megbízásokat teljesítő biztonsági vállalatnak dolgozik, és a világ legveszélyesebb sarkaiban hajt végre feladatokat. Egy sikeres akció után azonban gyilkossággal vádolják, és hamarosan profi bérgyilkosok hada kezdi üldözni, akik minden trükkjét ismerik. Mallory rádöbben: valaki elárulta. Több országhatáron átkelve menekül hatóságok és magáncégek specialistái elől, miközben a lehetőségei egyre szűkülnek. Sarokba szorítva Mallory briliáns - és veszélyes - csapdát állít, hogy végre tisztázza magát, és kiderítse, ki az igazi áruló.

Steven Soderbergh pedzegette az elmúlt évek során, hogy kicsit unja a filmkészítést, és hogy hamarosan kiszáll. Nos, azóta hogy ezek a szavak elhangzottak, ontja magából az egyedinél egyedibb műveit. Unja, vagy sem, a lényeg, hogy nem követi a klasszikus mai Hollywoodi vonalat, hanem saját kútfejből merítve dolgoz fel egy-egy témát. Nem is kell messze mennünk, mindössze a Fertőzésig, ami legalább annyira különös film, mint A bűn hálójában. Fogalmam sincs, hogy mi zajlik le benne, azonban az biztos, hogy a célközönsége egy kisebb réteg - méghozzá azok az emberek, akik értékelik a realitás talaján járó filmeket. Fura az egész, és ha nem tudnám, hogy az AFI-n vetítették először a filmet, simán rámondanám, hogy direkt fesztiválra készült - merthogy a hangulata teljesen olyan, hiába az akcióthriller kategóriába sorolják. Szóval kérdés, hogy Soderbergh céltudatosan gyárt másvilágbeli filmeket? Őrült, vagy zseni? Közel sem hibátlan, de nekem bejön, amit csinál.

Gina Carano pompás választás a főszerepre, és az utóbbi évek egyik legkeményebb akciós csaja, akiről el is hittem, hogy szó-szó elbírja azokat az ütéseket, amelyeket a többiek bevittek neki. Némi túlzás nyilván van benne, hiszen film, de többnyire tényleg meglehetősen realisztikus akciójelenetek követik egymást. Tökösségét alátámasztja, hogy nem jelent problémát, ha a GARDA embereit kell rommá verni, ilyenek mennek neki lazán, viszont a szép a dologban, hogy meg is látszottak rajta az ütések, nem csak ment előre egy-egy karccal az arcán, mint egy terminátor. Channing Tatum kissé gyengécske jellemvonásokkal rendelkező karaktert kapott, viszont nem játszott rosszul, de maradandót sem. Ellenben ott van Michael Fassbender, aki egy nagyszerű színész, itt valahogy mégis annyira kívülállónak mondanám. Nem tudott elmélyedni szerepében, habár tény, hogy időt sem sokat kapott rá. Michael Douglas és Antonio Banderas elvoltak, mint hal a vízben, de velük mindenképpen csak impozánsabbá vált a szereplőgárda. Ewan McGregor sem hatott meg igazán, főleg ezzel az idióta hajviselettel abszolút hiteltelenné vált számomra. Egész egyszerűen nem bírtam komolyan venni.

A verekedések változatosak, és szintén olyan hatást kelt, mintha a valóságból emelték volna ki őket, mondjuk Soderbergh erről külön gondoskodott, hogy ez létrejöhessen. Aaron Cohen technikai tanácsadó segítségével verekedett a stáb, de erről korábban már volt cikk. Említést érdemelnek még a pompás kameraállások, és hogy nem cibálták össze-vissza, hanem kiegyensúlyozott munkát végzett az operatőr. Annyira profi szögből vettek fel néhány jelenetet, hogy ezek különösen tetszettek.

A zenéivel az őrületbe kergettek, kimondottan idegesített, de úgy szinte végig. Elég vontatottra sikeredett az első fele, amikor csak ültem, minden értelmet félretéve bambultam ki a fejemből, és vártam, hogy történjen valami értékelendő. Nehezíti a könnyen fogyaszthatóságát, hogy alig került bele dialógus, a cselekményt sokszor a hangulat viszi előre - vagy épp tartja vissza -, és akkor még emellé van ott, hogy mondhatni kevés akcióval büszkélkedik, viszont azokat legalább jól helyezték el, és mikor akció van, akkor tényleg belecsapnak a lecsóba, és csattannak az ütések, emberek hullnak el, és folyik a vér is.

Mielőtt rátérnék a pontjaira, leszögezném, hogy nem érdemes kemény akciófilmet várni tőle, viszont nem lett puhány a végeredmény, közel sem! Ezen kívül nem tudom mindenkinek ajánlani. Nyilván érdemes bepróbálni, ha eddig kiemelt helyen szerepelt, de tényleg nem a nagyközönséget célozták meg vele. Részemről 7/10, mert jó szájízzel gondolok rá vissza, és tényleg kicsit fesztiválos film hangulatot ébresztett bennem, ami meg pozitívum nálam.