Carter (Morgan Freeman) egy autószerelő műhelyben dolgozik, ahol lenyom 45 évet az olajos melóban, hogy mindent megadhasson családjának. Időközben kvízjátékok kérdéseinek mesterévé válik. Egy napon bekerül kórházba, ahol a szobatársa maga a kórház tulajdonosa, Edward (Jack Nicholson) lesz, aki nyafog, és nem akar egy kórterembe lenni Carterrel. A két tapasztalt vén róka, akiknek hasonló betegségeik vannak, és alig egy évet diagnosztizálnak meg náluk, eleinte ki nem állhatják egymást. Carter listát ír arról, amit még szeretne megvalósítani élete során, Edward ezt meglátva, kiegészíti és előáll egy ötlettel, hogy utazzanak el, vigyenek véghez mindent, ami a listán szerepel, a pénz nem akadály, abból van neki dögivel. Többek között olyan helyekre kalauzolnak el minket, mint Franciaország, Egyiptom, India, Kína, és még sorolhatnám, valamint kapunk életre szóló ötleteket is.

Nagy hiányosságom volt a film, ugyanis még most először volt hozzá szerencsém. Az elején rögtön kapjuk a nagy drámát, mely a történet alapján elég szomorú, viszont a film középére átmegy viccesebbe, ahol már azért röhögni is lehet, majd a vége felé… ezt meghagyom meglepetésnek. A lényeg, hogy a két főszereplőt hibátlanul választották meg, olyan könnyedén formálták meg a két karaktert, hogy öröm volt őket nézni, bár ezen nem kell csodálkozni, Nicholson 3 Oscar-díjas színész, míg Freeman „csak” 1 Oscar-díjjal büszkélkedhet, viszont annál kiválóbb színész, és ott van a szememben Hollywood nagyjai között!

Maga az ötlet, hogy mi alapján forognak az események, valami zseniálisan egyszerű, és mégis milyen filmet lehetett belőle kihozni? Hát persze, hogy jót! Az egyszer biztos. A játékidejét nem néztem, mennyire rúg, de mondhatni pillanatok alatt eltelt és nagyon jól elszórakoztatott, ám ugyanakkor kegyetlenül szomorú is tudott lenni. Sajnos maga a film csak jelöléseket gyűjtött be, szám szerint hármat, de semmilyen díjat nem tudott elnyerni.

Az tetszett, hogy az élet nagy kérdéseivel is foglalkoztak, és megpróbálták jó belátásra bírni egymást, valamint tényleg szívszorongató is volt időnként. A film már javában kapható DVD-n, szóval, akinek bejönnek a fent leírtak, valamint a két színész közül valamelyikük, vagy esetleg mindkettőjük kedvenc, azoknak bátran ajánlom, nem fog csalódni benne. Az elején még nem bíztam benne, hogy jó film fog kialakulni, de a végére a skálámon egész magasra csúszott a mérce és egyenesen 9/10-nél állt csak meg.