Jaj. Jaj. És Jaj. Nem vitás, hogy a 87. Oscar-díjátadó legalább olyan unalmas volt, mint a tavalyi, sőt, a gála évről évre egyre unalmasabb, ami több, mint szomorú egy ekkora eseménynél!

A legnagyobb problémát az okozta, hogy Neil Patrcik Harris humorát nem kajáltam, de jelentős hiba volt még a producerek részéről, hogy aránytalanul szórták ki a díjakat, ezzel még unalmasabbá téve a show-t. Egyébként maguk a látványelemek rendben voltak, az egyik legnagyobb meglepetést a szedett-vedett Lego csapat okozta, mégis az volt az egyik legfogyaszthatóbb előadásuk. Azt viszont meg kell hagyni, hogy NPH Birdmanes-gatyás húzása zseniális volt a maga módján, amit főleg azok élvezhettek jobban, akiknek a film is bejött.

Sajnos azt kell írnom, hogy az előadások összességében gyengék voltak, vagy annyira sablonosak, hogy egyáltalán nem fogtak meg, ami újabb faktor, minek köszönhetően matattam jobbra-balra, és imádkoztam, hogy legyen már hat óra. Az egyik nagy kivétel, amikor visszaemlékeztek a tavalyi évben elhunytakra, ott valahogy nem törődtem ilyesmivel, és az ötletesen is volt megcsinálva. Ő nem más, mint Lady Gaga, aki sokkal többnek néz ki, mint szűk harminc.

Ami pedig a díjakat illeti, ide kattintva érhető el a LIVE-BLOGom. Kicsit ezekről is elmélkednék, hiszen bőven van olyan szobor, melynek kiosztásával egyáltalán nem, vagy csak kicsit tudok egyetérteni. Persze ez csak én vagyok, függőke Magyarországról, egy huszonhatodik senki.

Kezdjük a sort a legelején. A Legjobb férfi mellékszereplő aranyszobrát osztották ki először, melyet J.K. Simmons vihetett haza a Whiplashban nyújtott alakításáért. Tény, hogy fenomenális volt, de Robert Duvallt (A bíró) nem ütötte. Ez utóbbiról a napokban írok.

A Legjobb kosztüm és smink díját egymás után szórták ki, mindkettőt teljesen jogosan A Grand Budapest Hotel zsebelte be. Imádom azt a filmet, nemsokára megyek is a boltba a DVD-ért. Így, hogy az Ida kapta a Legjobb idegen nyelvű filmért járó díjat, muszáj lesz letolni. A kisfilmekhez, gondolok itt a The Phone Callra (Legjobb rövidfilm), vagy a Crisis Hotline-ra (Legjobb rövid dokumentumfilm), nem sokat tudok hozzászólni, egyiket sem láttam.

A legjobb hangkeverést jogosan zsebelte be a Whiplash, és azt sem bánom, hogy az Amerikai mesterlövész vitte haza a hangvágás díját, mert ilyen tekintetben nagyon rendben volt. Még a Legjobb női mellékszereplő díjával sincs gondom, hiszen Patricia Arquette megdolgozott érte a Sráckorban, viszont továbbra sem értem, hogy Keira Knightley neve mit szerepel a jelöltek között.

A Legjobb vizuális effekt az Interstellar lett, ami csúfosan egy szoborral távozott - reméltem egy kicsit, hogy legalább technikai díjakkal megszórják, de legnagyobb meglepetést mégis Hans Zimmer mellőzése okozta. A Legjobb animációs film a Hős6os lett, melyet végül csak nem sikerült megnézni, előtte pedig a Feast című szintén Disneys animációs rövidfilm kapott szobrot, és így utólag ez is papírforma volt a Feast kihirdetése után.

Matthew McConaughey arcszőrzete megér egy misét.

Aztán újabb szobor A Grand Budapest Hotelnek, most épp a látványtervekért, ami szintén egy kiérdemelt szobor. Ezt követően a Birdman zsebelte be a Legjobb operatőr díját, melyet Emmanuel Lubezkinek köszönhetünk, aki tavaly a Gravitációért kapott elismerést az Akadémiától. Ez volt a Birdman első szobra, aztán a Whiplash jött és elvitte a Legjobb vágásért járó szobrot, ami megint csak egy kiérdemelt 'jutalom'.

Terrence Howard nagyon sokk volt.

A Legjobb dokumentumfilm várható módon a Citizenfour lett, meglepetés volt továbbá, hogy a Selma dalát választották a Legjobb betétdalnak, ugyanakkor szomorú, hogy A Lego kalandot még itt sem méltatták szoborra, holott ők hoztak frissítést a gála nyomott hangulatába, amikor Legóból készült szobrokat kezdtek osztogatni. Nyilván ekkor már késő volt a borítékban módosítást eszközölni, na meg ne is ilyesmiért döntsenek így.

A Legjobb filmzene díját szóval nem Hans Zimmer vitte el, pedig az Interstellar zenéjét rongyosra hallgattam az autómba, viszont másik nagy kedvenc volt A Grand Budapest Hotel zenéje, így Alexander Desplat díjának is örülök nyilván.

Amikor a Birdman elvitte a Legjobb eredeti forgatókönyvnek járó díjat is, akkor kezdtem csak el igazán aggódni, hiszen ott volt mondjuk A Grand Budapest Hotel is, amelyben sokkal zseniálisabb egyedi momentumok voltak, nem beszélve a méltatlanul mellőzött, és csak egy jelölést kapó Éjjeli féregről. A Legjobb adaptált forgatókönyvet Graham Moore vehette át a Kódjátszmáért - szintén kiérdemelt díjazás.

És akkor jött az igazi feketeleves, amikor Alejandro González Iñárritut nevezték ki a Legjobb rendezőnek, melyet a Birdmannel érdemelt ki. Hát, vannak kétségeim az Akadémia felől, főleg, hogy ott volt még mellette jelöltként Wes Anderson, Richard Linklater, Bennett Miller vagy Morten Tyldum. Bármelyiküknek szívesebben adtam volna, még Linklaternek is…

Mondjuk ez a kép elég homoszapienszes lett.

Aztán egy kicsit javítottak az összképen, amikor Eddie Redmayne megkapta a Legjobb férfi főszereplőnek járó Oscart A mindenség elméletéért, hiszen zseniális produkciót láthattunk tőle, főleg, ha eredeti nyelven néztétek. Julianne Moore ötszörös Oscar-jelölt színésznő, és végre a Still Alice elég volt arra, hogy szoborral távozzon. Még Felicity Jones sem lett volna rossz, de Moore jobban rászolgált már az idők folyamán.

Aztán végül bevitték a végső döfést, amikor a Birdman megkapta a Legjobb filmnek járó díjat. Hát, nincs mit mondanom, ízléstelen osztás volt, ugyanakkor annak örülök, hogy az Amerikai mesterlövész nem tudott érvényesülni. Ja, igen, a pontok: 4/10 összességében. Csökken a színvonal, csökken...

Travolta nagybácsi csajozott...

Nicole Kidman sem a régi már, volt ő jobb formában is...

És egy ilyennel zárjuk a sort, mert... "minden...."