Nem a rablók meg a zsaruk izgalmasak, hanem azok, akik köztük állnak valahol - akik már maguk sem tudnák megmondani, a jó vagy rossz oldalt szolgálják-e. Trench és Steadman ilyen emberek. Trench (Denzel Washington) a Drogelhárítás ügynöke, Steadman (Mark Wahlberg) a tengerészetnél nyomozó. Mind a ketten úgy harcolnak a maffia ellen, hogy beépülnek a bűnözők közé - és már olyan mélyre jutottak az ellenséges szervezetben, hogy nem találják a kiutat. A veszély és a kaland az életük. Amikor a maffiától kell rabolniuk, boldogan vetik magukat akcióba - egyikük sem sejti, hogy a bandához vezető kapcsolatuk is zsaru. Úgy verik át a másikat, hogy saját magukat csapják be, miközben igazából egy mexikói maffiavezér (Edward James Olmos) vezeti meg őket. És ők a CIA-től rabolnak. Kijátszották egymást és most együtt kell kikeveredniük a csávából…

Annak idején egész fogyasztható akciófilmnek tűnt a 2 kaliber, de mi van akkor, ha mellényúltak vele? Alapjáraton csípem Baltasar Kormákurt, de azért neki sem feküdhet minden, és ez most jelen esetben nagyon is érvényes. Az a meglátásom, hogy túl sokat vállaltak, túl nagy falatot akartak megenni a tortából, és ez végül kuszasághoz vezetett. Nem támasztottam nagy elvárásokat a filmmel szemben, csupán jól akartam szórakozni, kikapcsolódni, de ez csak ímmel-ámmal jött össze.

Nem gondolnám, hogy csak és kizárólag a rendezés okolható minden bakiért, sokkal inkább a forgatókönyvet lehetne ízekre szedni. Hemzseg a sablonos részektől, ugyanakkor ott a másik oldal, hogy a részletekben akar nagyot mutatni, ami pedig bukáshoz vezet. Hogy miért? Értem én, hogy egy kicsit csavarni akartak a szálakon, de egyrészt a történet egy részét leleplezték a sztoriban, ergo ez nem okozott meglepetést, másrészt pedig túlbonyolították a szálakat, ami által kissé nyögvenyelős lett a történetvezetés. Erre értem hát, hogy nagyot akartak mutatni, csak végül letört a szarka farka.

Viszont, vannak ám pozitívumok is, méghozzá a forgatókönyvíró részéről is, aki egész jó humorral tálalta ezt az akciófilmnek promózott történetet, csak épp a többivel volt bajban. Alkalmanként olyan helyzetkomikumok alakulnak ki, hogy egyszerűen nem lehet nevetés nélkül bírni. Nagyjából ez lett volna a film lényege, csak nem éreztek rá igazán az ízére.

Habár, lehet, hogy most utálni fogtok, de nem vagyok hanyatt esve, ha egy a stáblistán meglátom Mark Wahlberg nevét. Nem feltétlenül azon az úton jár, ami számomra is fekszik. Remek színész, ez nem is kérdés, de sok olyan témájú filmet vállal, amitől a hátamon visszafelé áll a szőr. Jelen esetben legalább ez nem mondható el, hiszen Denzel Washingtonnal nagyszerű párost alkotnak. Megmondom őszintén, kicsit mindkettejüknek fura ez a közeg, szóval ezek után már nagyon kíváncsi lettem, hogy Wahlberg hogyan bizonyít majd a TF4-ben. Női fronton a Mission: Impossible-ös Paula Patton domborít, akit szintén nem kell félteni, ha a bájai kiemeléséről van szó. Rajtuk kívül akad még pár ismerős arc, de részletekbe nem mennék, mert különösebben senki nem alkotott akkorát.

Nos, mivel majd két nap kellett hozzá, hogy rávegyem magam az értékelés megírására, így 6/10-től többet semmiképpen nem ér, ez is csak a szódával kategória, viszont van pár poén, amit nem fogok elfelejteni a 2 kalibernek.