A helyszínünk Anglia, azon belül is a külügyminisztérium. Amelynek feje, Simon Foster (Tom Hollander) egy rádió interjúban elszólja magát egy lehetséges háborúval kapcsolatban, hatalmas lavinát elindítva ezzel. Külügyminiszterünk mindent elkövet, hogy kozmetikázzon a dolgon, és nagy tervéhez több helyről is kap segítséget. A legfőbb segítők az újonnan érkező gyakornok, Toby Wright (Chris Addison), valamint az igen nyers stílusú Malcolm Tucker (Peter Capaldi). Eközben egy titkos háborús bizottság alakulására is fény derül, ami csak még tovább bonyolítja a szálakat, amiknek végére külügyminiszterünk már a lemondását is fontolóra veszi, de -mint kiderül- az oda vezető út sem olyan könnyű, mint amilyennek várnánk. Az alapsztori röviden ennyi, ehhez még hozzá jön egy nagy adag hamisítatlan angol humor, egy jó adag ön-és társadalom kritika, remek alakítások és karakterek, jó forgatókönyv és rendezés. Kell ennél több? Szerintem nem nagyon.

Értékelés: Akit esetleg a politika vígjáték műfaj első hallásra elrettentene, az is nyugodtan adja meg az esélyt a filmnek, nem fogja megbánni. A szereplők játékáról már röviden esett szó, külön kiemelendő Peter Capaldi játéka, aki simán lenyúlja a showt mindenki elől zseniálsi alakításával és nem kevésbé zseniális kioktató (és meglehetősen trágár) monológjaival és stílusával. James Gandolfini is jól hozza a tábornok karakterét, de nem kevésbé remek Chris Addison zavarodott gyakornok figurája vagy éppen Tom Hollander kétségbe esett, de lazulni próbáló külügyminiszter figurája. Az év eddigi egyik legjobb vígjátékával állunk szemben, semmi kétség, az igazi hangosan röhögős fajtából méghozzá. Nem is szaporítanám tovább a szót, ez simán 9/10, aki egy jót akar szórakozni ne hagyja ki.