Az idei Jameson CineFest is eltelt. Minőségi alkotások tömkelege jutott el most is a rajongókhoz, akik idén már 4 vásznon tudták élvezni a filmeket. A fesztivál szerencsére eléggé kezdi kinőni magát ez az utóbbi 2-3 évben már tapasztalható is volt és bízom benne, hogy ez a tendencia a következő években is így marad. Jó pár alkotást sikerült nekem is megnézni, álljon itt pár rövidebb összefoglaló ezekből.

Brigsby Bear

Egy jól megírt, kreatív dráma-vígjáték, amelyben egy elszeparáltan élő srác próbálja kideríteni miért is ért véget a kedvenc TV műsora. Tulajdonképp a vele zajló történések minderre rávilágítanak, de spoilermentesen kicsit nehézkes a körülírása. Mindenesetre egy szívhez szóló darab remek színészi játékokkal.

---

M.F.A.

A sztori középpontjában egy egyetemista lány, aki művész iskolába jár, de nem igazán találja a saját stílusát. Az egyetemi mindennapok folyamán egy házibuliban gyakorlatilag megerőszakolják. A szembesítése a támadójával és egy haláleset után az érzései vászonra vitelével próbálja feldolgozni az eseményeket. Mindeközben azt is megtudja, hogy mással is történtek erőszakos esetek, de a támadók, valahogy mindig megúszták.

Tulajdonképp önkéntes rendőrnek áll, aki felkeresi a korábbi áldozatokat és kideríti, kik voltak azok bántalmazói. Az igazságtevés közben egyre szorul a hurok az ő nyaka körül is. Elkapják-e a végén vagy megússza? Ehhez meg kell nézni Francesca Eatwood jó kis alakítását!

---

The Square

Sajnos Ruben Östlund filmjéhez nem volt szerencsém (még!), viszont ez… ejha. Kicsit olyan sokat akar mondani, de nem sikerül mindig neki érzést hagy maga után. Történetben egy múzeumigazgató, aki új tárlattal próbálja bevonzani az embereket. Belekeveri saját magát egy megalázó helyzetbe, amiért lopással gyanúsít valakit, miközben a reklámcégük egy elég ellentmondásos kampányanyaggal áll elő. A múzeum jövője forog kockán.

A film legemlékezetesebb jelenete egyértelműen az orosz előadóművész produkciója egy gálavacsorán. Megbotránkoztat és elgondolkodtat.

---

Good Time

Robert Pattinsonról már kiderült, hogy ha jó szerepet kap, brillírozik benne és ő már rég nem csak egy csillogó tinivámpír. De hé, mindenki elkezdi valahol. Szóval a sztori onnan kezdődik, hogy egy rablás nem épp úgy sül el, ahogy tervezték és ez az események olyan láncolatát indítja el, ahol egymást követik az egyre nagyobb problémák és lassan elérünk oda, ahonnan már nincs tovább.

A film végig pörgős élményt ad és folyamatosan szék peremén, feszülten követjük az eseményeket. Nem igazán van üres járat és ha kicsit is lelassulnak a dolgok, akkor is csomó minden történik. Remek fényképezés szuper filmzenével párosul. Nem szabad kihagyni a Safdie tesók első igazán ütős alkotását.

---

Kupal (A Preparátor)

Dr. Ahmed Kupal egy termetes, kicsit morcos, de alapvetően jólelkű ember, aki mindamellett, hogy a vadon élő állatok szakértője, vadászni is szeret és a lőtt vadakat ki is preparálja, hisz ez is a foglalkozása.
Tehetős, mindene megvan, igaz a családját kicsit hanyagolja. Megesik, hogy elvonul az alaksorban kialakított preparáló szobába, ami egyben a ház túlbiztosított páncélterme is. Viszont mi történik, ha egy szívbeteg ember és hű kutyája beragad oda és próbál onnan kijutni, miközben épp senki sem keresi, senki sincs ott? Ezt követhetjük végig, ahogy mindent megpróbál amit fizikailag és lelkileg meg tud tenni az életben maradáshoz.

A férfit alakító Levon Haftvan pedig hihetően hozza a figurát. Az iráni első nagyjáték-filmes rendező jól tálalja az elején inkább könnyed hangvételű sztorit, ami hamar sötét tónusúvá válik.

---

Children of The Night

Egy tehetős családból származó fiatal fiú, Giulio bekerül egy bentlakásos iskolába, ahol köztudottan szigorúan veszik az érintkezést a külvilággal. Próbál csak annyira beilleszkedni, amennyire feltétlen muszáj mert a világ, amit a tehetős ifjak képviselnek és ahogy viselkednek, nem igazán tetszik neki.
Megismerkedik egy hasonló gondolkodású sráccal és hamar rájönnek, hogy éjszaka azért nem lehetetlen kilógni az iskolából. Rá is találnak egy night klubra, ahová aztán rendszeresen visszajárnak.

Nem telik el sok idő de számukra is világossá válik, hogy nem véletlenül lehet csak úgy kijárni, kvázi része az iskolában történő nevelésnek. Több intenzív esemény és tragédia után a fiú szépen lassan azzá válik, amitől a legjobban tartott.

---

Loving Vincent

Ez a film egy csoda! Technikailag. Felvették az egészet ismertebb színészekkel (Saoirse Ronan, Chris O'Dowd, Aidan Turner) zöld háttér előtt, majd nem csak ők lettek Van Gogh stílusú festményekké animálva, hanem belehelyezték őket Vincent műveibe.

Az animálást nem egy algoritmus végezte, hanem majd’ 100 művész 7 évig festette képkockáról-képkockára a sztorit, amit aztán bedigitalizáltak, egymás után raktak 15 képkocka/másodperc sebességgel, ami így stop-motiont alkot.
Lenyűgöző megvalósítás, ami elviszi a hátán a film sztoriját, ami arról szól, hogy Vincent jó barátjának fia, megpróbálja kideríteni, mi is történt a festő halála előtti napokban. Érdemes megnézni, az egyszer tuti!

Találkozunk 2018-ban!