James huszonöt évig a világtól elzártan élt egy mindentől távol eső házban. Miután a számára idillinek megélt helyzet megszűnik, kénytelen új életet kezdeni a számára totálisan idegen Utah állambeli kisvárosban, Cedar Hillsben. Ebben a feje tetejére állt világban James szerint az a legsokkolóbb, hogy rajta kívül soha senki nem látta kedvenc TV sorozatát, a Brigsby Mackó kalandjait. Ahogy igyekszik alkalmazkodni ahhoz, hogy a sorozat egyszer csak véget ért (sőt, csak a számára létezett), James egyre inkább Brigsby tanításain keresztül próbálja értelmezni ezt a számára új és rettentően félelmetes világot, majd úgy dönt, ő maga fejezi be Brigsby történetét, hogy végre újrakezdhesse a sajátját.

Dave McCary dramedyje érdekes szemszögből mutatja be, milyen is az, amikor egy elrabolt "gyermek" végre hazatér a családjához. Az első negyedóra nem igazán kötött le, bár sok fura dolog megy végbe ennyi idő alatt is, mégis úgy tűnt, mintha csak húzni akarnák az agyunkat egy újabb átlagos sztorival. A helyzet nem ilyen faék egyszerűségű, a Brigsby mackó ettől jóval több, még ha nem is ez lesz az idei fesztivál-kedvencem. Újra muszáj hangsúlyoznom, hogy az ilyen élményekért szeretem a fesztiválfilmeket: mert eredetiek, nem mennek a szomszédba ötletekért koldulni.

Komolyan feszegeti többek közt a normális psziché határvonalait, miközben a nem szokványos módon megvalósított helyzetkomikumoknak köszönhetően mégis szórakoztató a végeredmény. Nem tipikusan, de mégis egy kicsit a keserédes alkotások közé sorolnám, és elsősorban azoknak ajánlom a megtekintését, akik képesek elvonatkoztatni, na meg egyáltalán az előzetesen sem unják magukat halálra. Nem mondom, hogy minden percét imádtam, viszont Dave McCary első nagyjátékfilmjéről lévén szó, és ez így kifejezetten ígéretes végeredmény. Nem vontatott, nem fullad unalomba a második felére - egyszerűen hoz- és képvisel egy bizonyos szintet, azt pedig stabilan szállítja.

Oké, Kyle Mooney rohadt nagy arc! Egy dolgot nem értek viszont, hogy miért egy 33 éves színésszel játszatnak el egy 25 éves szerepét? Nyilvánvaló a korkülönbség, és nem mintha ez szempont lett volna, de ezt folyamatosan meg akarják velünk etetni, és nem értem, hogy miért?! Mooney egyébként vélhetően élete legjobb alakítását produkálta, bár nem ismerem a munkásságát, viszont annyira otthonosan mozgott a fura fiú szerepében, mintha tényleg részese lett volna egy ilyen esetnek. Nulla alkalommal éreztem, hogy erőlködik, s hogy megjátssza magát. Színészileg hihetetlen, amit véghezvisz Brigsby-imádóként.

Egyébként a castingról összességében elmondható, hogy mindenkitől minőségi játékot láthatunk. Mooney után egyértelműen Mark Hamillé a legmenőbb karakter, még ha a film közben ezt nem is így gondoltam, hiszen azért valamennyire elítéltem őt a tetteiért. Michaela Watkinst nem lehet nem szeretni, és Matt Walsh sem ma kezdte a pályát, szóval… A húg szerepében Ryan Simpkins remekel, és Jorge Lendeborg Jr. is egy nagyon kedves barátot elevenít meg. De akár még a jó fej nyomozót játszó Greg Kinnear neve is ide kerülhet, mert miért ne?!

Lassan zárom is soraimat, voltaképpen a Brigsby mackó volt az első film a fesztiválon, amelyet az újak közül láttam, és teljesen rendjén van, hogy alulról indulunk el. Nyilván az alulról erősen relatív, hiszen a 7/10-re simán rászolgált, és ha nem emlékszem, akkor is csípőből mertem volna rá fogadni, hogy a premier a Sundance-en volt, és Cannes-ba sem véletlenül jutott el. Ez a történet tele van értékekkel, tanulságokkal, és sok egyéb aprósággal, amelyből mindenki kénye-kedve szerint meríthet.