Giulio 17 éves. A jó családból származó fiút bentlakásos iskolába küldik. Az Alpokban fekvő, eldugott iskola vasszigorral őrzi diákjait, alig érintkezhetnek a külvilággal. Giulio itt ismerkedik meg a kicsit fura Edoardóval. Éjszaka, amikor kevésbé szigorú az ellenőrzés, a két fiatalember rendszeresen egy erdei nightklubban múlatja az időt. Itt ismerkednek meg a prostituált Elenával, akit hamar megkedvelnek. Nem kell sok hozzá, hogy rájöjjenek, féltve őrzött titkuk tulajdonképpen része az iskola oktatási programjának. De csak van valami, amitől tényleg szabadok lehetnek…

Olasz-belga koprodukcióban valósult meg Az éjszaka gyermekei, amelytől egy picit mást, többet vártam. A történettel dióhéj mélységekig voltam tisztában, és úgy tűnt, hogy valamennyire komolyabban veszi, és mélyebben érinti a fiatalok kapcsolatait. Az alaptéma érdekes, hasonlót láttunk már a CineFesten, de valamit ebbe is sikerült belecsempészni, amivel megvettek maguknak. Az olasz párbeszédek kifejezetten jól álltak ennek a filmnek, és a szereplők is mindvégig hitelesek maradnak.

Vincenzo Crea és Ludovico Succio egyaránt szépen bizonyít, két jó barát szerepében mutatják be, milyen is a fiatalok élete. Tetszett az irány, ahová az író-rendező elvitte ezt a sztorit, és a lezárás is kellőképpen szokatlan. A női fő- és egyben eyecandy szerep az ukrán származású modellnek, Yuliia Sobolnak jutott, aki legalább annyira mély alakítást mutatott fel, mint a fiúk. Ezért sajnálom picit, hogy a kapcsolatok terén nem ástak mélyebbre, és csak a felszínt kapargatták.

Hangulatát tekintve viszont nem panaszkodhatunk, hiszen ténylegesen olyan érzésem volt, mintha "ott lennék" abban a bentlakásos iskolában. Különösen szívesen fogyasztottam azokat a jeleneteket, amikor a két fiú kiszökött, a lábaik alatt ropogott a hó az éj közepén, aztán megérkeznek a paradicsomba. A helyre, ahová szívesen jártak, a helyre, amelyről nem sokan tudnak, mégis tele van élettel. Ahogyan azt illik, a film zenéi tökéletesen asszisztálnak a vörös fényekkel, az emberek mozgásával, és olyankor úgy éreztem, hogy minden rendben van. Az ilyen jeleneteket szívesen fogyasztottam.

Sajnos Az éjszaka gyermekei nem érintett meg kellőképpen, pedig sokat reméltem tőle, és talán emiatt bukott el a dolog. Holott még a játékidőt sem húzták túl, ami gyakori hiba szokott lenni. Ugyanakkor azok a képsorok, amikor egy kicsit régimódiként csapatják a fiatalok, és elengedik magukat, roppant jól sikerültek. Volt hangulata, a színészek is szemmel láthatóan élvezték, amit csinálnak, és lényegében erről szól az ő életük.

Maga a bentlakásos iskola, mint közeg, bejárja a kitaposott utakat, hiszen kapunk szokásos fiatalok közötti rivalizálást, ami verekedésekbe torkollik, és ez valahol így van jól, ez egy szükséges rossz. Késő van, ennek az írásnak már régen ki kellett volna mennie, úgyhogy nem húzom tovább az időt. Ez a film nekem kerek perec 7/10-et ért, tehát nem bántam meg, hogy beültem rá, de lehet nélküle élni.