Egy rejtélyes vírus szükségállapotot teremt Koreában, a kormányzat statáriumot hirdet. Az egyetlen menedéket nyújtó város, Busan felé tartó expresszvonaton utazók magukra maradtak, egyedül kell megküzdeniük a túlélésért. 453 km Szöultól Busanig. Szállj fel és maradj életben!

Mindent gondoltam volna, de azt még a legmerészebb álmomban sem, hogy a dél-koreaiak fogják megcsinálni a következő valamire való zombi mozit. Eleve már az is érdekes, hogy Cannes-ban debütált, mert mit keres egy ilyen film azon a fesztiválon? Mondjuk, ha megkérdezitek azt, hogy mit keres egy ilyen film a CineFest felhozatalában, az is jogos. Viszont mivel a Midnight Screenings szekcióban kapott helyet, így abszolút nem lóg ki a sorból, főleg, ha megnézzük a teljes repertoárt.

Az első perceket kétkedve fogadtam, mivel nem vagyok hozzászokva a keleti filmekhez, de ahogy haladt előre a játékidő, egyre inkább azzal szembesültem, hogy a koreaiak bizony nem viccelnek! A Vonat Busanba konkrétan az egyik legnagyobb költségvetésű dél-koreai produkció, és ez tökéletesen vissza is köszön a vásznon. Nem rémlik nektek valami az elmúlt évekből, ha leírom azokat a szavakat, hogy vonat és Korea? Igen, Joon-ho Bong filmjére, a sztárokkal teletűzdelt Snowpiercerre gondolok, ami utólag ehhez képest sehol sincs… Pedig mekkora potenciális volt nemrégiben.

Sang-ho Yeon író-rendező olyan eredeti ötlettel állt elő, ami két órára simán a székbe szögezett. Volt, amikor aggódtam, csodáltam, nevettem, és meghatottan követtem figyelemmel a látottakat. Ráadásul alig győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire eredeti alkotásról beszélünk. Olyan, mintha Dél-Korea átlépne az amerikaiak által bejáratott kliséken. Ha jobban belegondolunk, ezek elég erős szavak, de szerintem nem vagyok egyedül ezzel a gondolatmenettel, és még a Z világháború címét sem bátorság leírni összehasonlítási példaként.

Sang-ho Yeon megcsinálta ugyanazt, amit Brad Pitték, csak közben görbe tükröt tartottak az amcsik gagyiságaival szemben. A Vonat Busanba legalább annyira jó zombis film, mint a Z világháború, csak épp nem világszintű járványt mutat be, hanem "csak" egy Dél-Koreára kiterjedőt, viszont azt brutálisan jól. Természetesen a cselekmény jelen esetben is néhány túlélőre fókuszál, az ő történetüket ismerhetjük meg jobban, ami úgymond szokványos recept, viszont a megvalósítás és a színészi játékok annyira erősek, hogy alig találok szavakat.

Vegyük példának az apa-lánya párost, akiket Yoo Gong és Kim Soo-ahn keltenek életre. A munkáért élő apuka teljesen elhidegült a mindössze hétéves kislányától, és csodás látni azt, ahogyan a film végére teljes szinkronba kerülnek. Mindössze néhány óra leforgása alatt alakul ki közöttük olyan kötődés, amelyre mindenki büszke lehet. Ami pedig a színészi játékot illeti, szerintem Kim Soo-ahn adott bele a legtöbbet. A végén lévő jelenetnél, amikor az apa után kiált, olyan érzésem volt, mintha az életéért küzdene. Ilyenkor mindig elgondolkodom, hogy csak egy zombi filmről beszélünk, vajon ez milyen nyomot hagy egy ilyen korú gyerekben…

A terhes nő a férjével páros eleinte nem volt szimpatikus főként a férjet alakító Dong-seok Ma hozzáállása miatt, ám a véleményem azonnal megváltozott, amikor előtörtek belőle az apai ösztönök. Ez azért fontos egyébként, mert hamarosan ő is apa lesz. A feleség szerepében Yu-mi Jeongot láthatjuk, és az ő karaktere is egy elég értékes egyén, főleg, ha belegondolunk, hogyan lett vége a filmnek. A menekülők tartozik még egy fiatal pár (Woo-sik Choi és Sohee) is, akik egy baseballcsapat tagjai, és az a jelenet különösen durva, amikor a saját csapattársain kell átvergődniük magukat. Illetve a szereplők közül még a fő gonoszt (Eui-sung Kim) emelném ki, akinek semmi sem szent, csakhogy mentse a tyúkszaros életét.

Mivel szombat esti vetítés keretén belül pergett a Vonat Busanba, elkerülhetetlenül is megjelentek olyan nézők, akik nem fesztiválozók, de tettek egy próbát. Ezt azért emelem ki, mert vagy fölöslegesen nevettek, még olyan jelenetek közben is, ami egyáltalán nem volt vicces, vagy elfogytak a film végére, mert azt hitték, hogy a Z világháború 2-re ülnek be. Nincs gond ezzel sem, nem való mindenkinek minden, de elég nagy volt a szórás, és feltűnően sokan távoztak. Mondjuk, azokat sem értem, akik bejöttek a film közepén, majd félóra múlva kimentek… Ha esetleg van köztetek ilyen valaki, megmagyarázhatná, hogy ezt mire véljük.

Kissé elkanyarodtam a fő témától, de engem nagyon megvettek a részletekkel. Zombikat sokféleképpen lehet teremteni, jelen esetben egy olyan kór pusztít, amelynek következtében a fertőzött harapását követően csupán pár perc, esetleg másodperc szükséges, hogy az áldozat is vérszomjas fenevaddá váljon. Mint mindenkinek, ezeknek a zombiknak is vannak gyengepontjaik, amelyet meg is találnak hősein, és imádtam azokat a jeleneteket, amikor bevállalták, hogy keresztülmennek rajtuk. Vagy ott vannak azok a részek, amikor a vonat felborul az állomáson, és alatta rekednek, de a repteres jelenet sem egyszerű. A legjobban talán az tetszett, amikor a vonatba kapaszkodva próbálták levadászni a túlélőket.

Ezen felül, mielőtt zárnám soraimat, megemlíteném még azt is, hogy mennyire jól megcsinálták a mozgásukat. Minden a helyén volt, és jelen esetben a sebességet is jól eltalálták, az pedig különösen tetszett, ahogyan a CGI-jal bántak. A rendező-forgatókönyvíró urat tisztelem, becsülöm, amiért a kliséken túllépve alkotta meg ezt a filmet, ugyanis, ha a végén nem nyírják ki azt a bizonyos személyt, aki egy amerikai akciófilmben túlélte volna, akkor semmi különöset nem alkottak volna. Nyilván nem ez határozza meg a filmet, ellenben sokkal jobbá, drámaibbá teszi. Mivel nagyjából ugyanolyan jól szórakoztam, mint a Z világháborún, csak dél-koreai köntösben, a 10/10 simán repül rá.