Egy rejtélyes nő, igazán izgalmas múlttal a háta mögött meglátogatja egykori szerelmét, teljesen felborítva a férfi és felesége nyugalmas életét. A Complete Unknown Joshua Marston (Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes…; The Forgiveness of Blood) legújabb filmje az identitáskeresésről és annak felkavaró mivoltáról.

A hivatalos történetből nem sok minden derül ki erről a rejtélyekkel teli drámáról, és ez így is van rendjén. Joshua Marston filmje elég nehezen valósult meg, az alapötletet elmesélve senki sem akarta finanszírozni, a legérdekesebb tényező mégis az, hogy Michael Shannon ingyen vállalta a főszerepet, hogy elkészülhessen a film a rendelkezésre álló büdzséből. Alapvetően egy nagyon nehezen emészthető, feldolgozható dráma az Akit senki sem ismer, és ugyan tegnapelőtt este küzdöttem az álmossággal, de nem adtam fel.

Újabb példa arra, hogy kevés pénzből is lehet normális filmet forgatni, ha van egy jó alapötleted, ráadásul ez már a második Michael Shannon-film az idei CineFesten. Kezdjük az alapoknál: Shannon remek fesztiválos arc, minden közegben szerettem eddig, és az elmúlt években elég sok ilyesmi alkotásban láthattuk. Jelen esetben is nagyszerűen boldogult a férfi bőrében, akit egy múltbéli nő kirángat a komfortzónájából. Alapvetően Michael Shannon karaktere elvan látva minden földi jóval, hiszen a feleségét a bájos Azita Ghanizada játssza, de egy férfi számára az elérhetetlen mindig vonzóbb. És ugye akkor még nem játszottam el annak gondolatával, hogy milyen lehet ilyen élethelyzetben nem külső szemlélőként jelen lenni.

Amikor Azita Ghanizada feltűnik a vásznon, lényegében mindenki más köddé válik. Az afgán származású színésznőt leginkább tévésorozatokból ismerjük, de szívesen látnám több művészfilmben is, mert minden egyes vele töltött perc egy élmény. A dolog ott válik még érdekesebbé, hogy Rachel Weiszt egyébként nem a szépségéért szeretem, de ebben a közegben mégis szép tudott lenni - még Azita Ghanizada mellett is. Nyilván a tehetség az elsődleges, de ezen a fronton nincs gond, és ezzel sem mondtam újat. Bravúros, ahogyan megismerhetjük a nő különféle életformáit, és a legfontosabb, hogy bárkiből lehet bárki, ha eléggé akarja…

Szeretem, amikor egy mozgóképnek van mondanivalója, és az Akit senki sem ismer egyértelműen ebbe a kategóriába tartozik. Ráadásul engem olyan szokatlan módon mozgatott meg, amit nem is gondoltam volna. Akkor, ott, a moziteremben ülve csupán úgy tűnt, hogy nézek egy filmet, amelyben beszélgetnek, vacsoráznak, elmennek szórakozni, és még sorolhatnám, de így egy éjszakával később sokkal másabb képem alakult ki róla. Nem tudtam könnyen fogyasztani a látottakat, de utólag szívesen gondolok rá vissza. Többek közt azért is van ez így, mert a rejtélyes nő mindig olyan munkákat vállalt, amelyek nem hétköznapiak, és felkeltik az érdeklődést. Elvégre is, ő sem átlagos…

Szóval arra jutottam, hogy Marston misztikus drámája hiába tanulságos, és hiába dolgozik gyönyörű képekkel, mindent összevetve 7/10 az ítéletem. Avagy, ha van szabad másfél órátok, akkor pótoljátok valamikor, ellenben nincs értelme vele foglalkozni, mert nem biztos, hogy nyújt annyit, hogy meg is érje. Persze ez is olyan, hogy életvitelfüggő, mert hasonló esetben tehet jó szolgálatot.