Vincent, a statiszta őrülten szerelmes Monába, a szendvicsbári eladólányba. Mona múltja azonban titkokat rejt. Miközben Vincent kétségbeesetten próbálja meghódítani szíve hölgyét, Abel, Vincent legjobb és egyetlen barátja is belép a képbe. A két barát nagy kalandra indul, aminek egyetlen célja van: meghódítani Mona szívét.

Jaj, ezek a franciák. Autót gyártani nem tudnak, és a filmekkel is hadilábon állnak - legalábbis nem egyszerű alkotásokat adnak ki a kezeik közül. Drámaközpontú vérbeli francia film a Két barát, amiben szinte mindig áll a bál. Louis Garrel rendezett, akinek a neve számomra semmitmondó, és azon gondolkodtam, hogy kell-e rá valamiért haragudnom, vagy minden francia film így sikerül? Arra jutottam, hogy ezek ilyenek, bizonyára megvan a rajongótáboruk, aki a tények alapján nem én leszek. Megjegyezném még a forgatókönyvről, hogy még ha a mesélés nem is sikerült zökkenőmentesre, ellenben a monológokban hatalmas igazságok rejlenek. Ezekre érdemes odafigyelni, és esetlegesen tanulni mások hibájából.

A női főszerep az iráni származású Golshifteh Farahaninak jutott, aki nagyon jól tűrte a két férfi bombázását. Szerelmi háromszög, csak kicsit másképp, mint gondoltam, de az alapelv ugyanaz, amivel már ezerszer találkozhattunk. Szerettem ezt a főszereplőnőt, akik körül Vincent Macaigne és Louis Garrel, vagyis a két barát kavarta fel az állóvizet. Igen, ezen most én is meglepődtem, hogy Garrel rendezte a filmet, aki színészként is megállja helyét, habár Macaginét sem kell sajnálni.

Nem is nyújtom tovább a Két barát tésztáját, továbbra sem lettem franciafilm rajongó, viszont rejlenek benne értékek, ami miatt örülök, hogy megnéztem. Nem annyira szörnyű a végeredmény, pontjait tekintve valahová 7/10 magasságában helyezném el.