CineFest 2014: Összefoglaló Pancakespeedy tollából
Kicsit ugyan későn, de Pancakespeedy barátom is írt néhány gondolatot az idei CineFest felhozatalának egy-egy darabjáról. Szokás szerint a film címére kattintva az én értékelésemet olvashatjátok, ha esetleg az ő beszámolóját karcsúnak találjátok.
Egy jó kedélyű sztori két idősebb úrral - akik amúgy sógorok voltak - és elutaznak Izlandra kiereszteni a gőzt. Ha eddig nem akartál Izlandra utazni (nem hinném, hogy lenne ilyen), akkor majd ezután szeretnél.
A film alapjául szolgáló könyvet ugyan nem ismerem, de ez egész jól össze volt rakva. Igaz 96 percben ne is legyen már sok üresjárat. Emellett a színészek és a csodás mediterrán táj fényképezése is szuper.
Mondanom sem kell, hogy már maga a helyszín és az apró teremben 35-40 főnek megtartott vetítés is önmagában megteremtette az atmoszférát. Viszont a film… na, én nagyon jót szórakoztam rajta. Nem gondoltam volna, hogy 80 éves szövegek és poénok ennyire ülnek még ma is. A vetítés előtt kaptunk egy kis ízelítőt a magyar filmarchívumról, hogy miként és hogy tudnak összelegózni egy-egy korabeli produkciót véletlenül előkerült és/vagy más országok archívumaiban fellelhető kópiákból/töredékekből. (Kb. az akkor elérhető magyar filmek 93%-a abszolút megsemmisült, sosem fogjuk látni már.) Be is mutattak pár archív filmrészlet töredéket egy Lillafüredről szóló turista kampányfilmmel egyetemben.
Na, ez az a film, amit nem terveztem megnézni, ugyanis a saját, összeállított filmlistám szerint az Under the Skinnek kellett volna lennie. Mint kiderült, azt törölték 2 nappal a rendezvény előtt és sikerült lemaradni erről az infóról. Szóval maradtam, ha már @AnnaLee és @fuggoo is maradt. Ez hiba volt. Szörnyűnek találtam ezt a valamit. A történet kb. egy kamaradráma, egy iskolai előadó teremben zajlik, ahol egy 'self help' csoport, vagy mi gyülekezik. Ez még akár jó is lehetne, de a megvalósítás rányomja a bélyegét az egészre. 'First person' nézetben kapjuk a szereplőket. Ami akkor a legborzasztóbb, mikor gyorsan forgatják a fejüket. Például 3 nő ül egymás mellett, a középső nézőpontjából kapjuk a képet és gyorsan forog jobbra-balra, ránézve arra, aki épp beszél hozzá. Szar. Főleg, hogy azok 40 cm-re vannak tőle. De a változatosság kedvéért két statikus biztonsági kamera képét is megkapjuk a teremről, hangtalanul persze, kínosan hosszú ideig nézhetjük a jelentéktelen történéseket. Ha jól rémlik az egyetlen 'külső felvétel' a film utolsó zárómomentumánál van, ahol egy nőt követünk végig egy tracking shotban, aki körbe-körbe jár a teremben. Persze ezt is végig úgy, hogy a tarkóját és a hátát látjuk teli zoommal nettó 4-5 percig… Persze próbálják mélyíteni a karaktereket, mindenki hétköznapjaiból kapunk egy kis ízelítőt, de vannak nyolcan 80 percre.
Egy fiatal középiskolás lány napjai, ahogy próbál beilleszkedni és megtalálni a saját útját Párizs nem éppen legjobb környékén. A morális dilemmákon lenne a hangsúly.
Aki nem ismerné a szinopszist, ez egy sztori egy srác felnőtté válásáról. Persze, láttunk már ilyet sokat, de a megvalósítása, a 12 éven keresztül forgatott anyag rengeteget hozzá tett az egészhez, és még jobban átéljük azt a rögös utat, amit a családjával bejártak.
A szexet és testiséget terápiás jelleggel használó nőről, és egy olyan páciensről, aki kihívások elé állítja őt. Elkezdi jobban érdekelni ez a beteg és lehet ez lesz a veszte?
VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan
Ebben a filmben volt valami furcsa és megmagyarázhatatlan.
Semmit nem olvastam a sztoriról, így nem is tudtam mire számítsak. A fesztivál következő nagy pozitív csalódása. Isteni jó és felüdítő alkotás ez a diploma(!)film. Teljesen elkapott, és az azt követő Q&A a stábbal még jobban hozzátett. Megérdemelten nyerte el a fesztivál nagydíját. Mindenképp nézzétek majd meg!
A filmre furcsa, 1:1-es képaránya elég szokatlan elsőre, de hamar hozzá lehet szokni. Viszont mikor a történésekben a szereplők átélik a boldogságot, azt vesszük észre, hogy már átváltottunk 16:9-re. Egy anya kénytelen kihozni a gyógyszerekkel kordában tartott fiát az intézetből. És megpróbálja ő nevelni otthon. Nagyon jó alakításokat kapunk és persze ez a Macklemore gyerek is nagyon komolyan szerepelt.
Amit leírok, az konkrétan a trailerben is benne van, szóval annyira nem spoiler, de ha nem láttátok, akkor legyen elég annyi, hogy egy olyan dolog/misztikum köré épül a film, ami elgondolkodtat. Lásd még a Sound of My Voice (szintén a Marling, Cahill, Batmanglij trió egyik alkotása).
Szóval Michael Pitt az emberi szem megszállottja, gyűjti is a fotókat róluk. Tudósként pedig azt próbálják bizonyítani, hogy nem egy intelligens tervezés eredménye a szem, mint olyan, hanem a látószervek nélküli élőlényekben is meg van az, hogy az kifejlődhessen. Mindemellett a gyermekük a megszületésekor bekerül egy adatbázisba, ahol feldobja a gép egy másik ember ID-jét. Ami elvileg nem lehetséges. Gyakorlatilag pedig mégis ezzel szembesülnek. Izgalmas.
Talán nem tűnik olyan nagy was ist das-nak a történet, hisz egy fiatal dobos életébe kapunk bepillantást, viszont azok az alakítások, a remek zenék és a feszes vágás miatt valami elképesztően adja át a történéseket. Volt jelenet, ahol azt hittem én fogok szívinfarktust kapni Mile Teller helyett.
Close Encounters of the 3rd Kind (1977)
Mai szemmel nézve elég ingerszegény és szimpla történet. Persze gondolom akkoriban megmozgatta a népeket. Vagy ki tudja. Inkább technikai oldalról érdemes figyelni, hogy miként valósították meg. Azt mondjuk vicces látni, hogy ők, illetve a fél évvel korábban megjelent Star Wars első filmje miként és hogyan képzeli el az idegeneket és az űrhajókat.
Ez már kicsit érdekesebb volt, mint a '3rd kind'. 4 férfi elindul, hogy lekajakozzanak a folyón, ami hamarosan már nem lesz, mert duzzasztógátat építenek. John Voight meg a társa elszakadnak Burt Reynoldséktól, kieveznek a partra, ahol mozgást látnak, két fegyveres redneck támad rájuk. Reynolds feltűnik és megmenti őket. Persze a történet folytatódik, ugyanis a redneckek a sziklás folyópartról figyelik a túrázókat, és bosszúra szomjasak. Igaz hasonló sztorikat azóta már számtalanszor láthattunk, de végig le tud kötni és van egy varázsa ennek is.
A beszámoló Pancakespeedy tollából íródott.
