Egy rendező az új filmjén dolgozik. A híres színész, akinek az apa szerepét szánta, kritikával illeti a forgatókönyvet és megkérdőjelezi a fiú szerepére kiválasztott színész képességeit. A rendező meghívja a fiú szerepére kiszemelt színészt Vis szigetére, hogy együtt dolgozzanak a forgatókönyvön és a karakteren. A rendező meg akar bizonyosodni arról, hogy valóban jól választott-e. A sziget téli magányában a két férfi kénytelen szembenézni a saját frusztrációival, amelyek - furcsa módon - egybefonódnak a filmbeli történettel is.

A horvátok ismét, ám ezúttal nem olyan kemény közeget kapunk, mint a Vetítések esetében. Igazi insider film, de ezúttal nem Hollywood kulisszái mögé tekinthetünk be, hanem egy horvát függetlenfilm készülésének nehézségeit ismerteti borzasztóan hitelesen. A játékideje nem hosszú, és ha belegondolunk, a filmben is firtatott 150 oldalas forgatókönyv valóban merész vállalkozás egy horvát filmhez, mivel a Vis-á-vis is csupán 82 perces játékidővel bír, mégis jóval többnek érződik. Talán a rengeteg párbeszéd miatt - merthogy ezekben nem szűkölködik.

Nevio Marasovic (The Show Must Go On) rendezőtől nem láttam korábban semmit, viszont érdekes a helyzet, hiszen a cselekmény szerint Rakan Rushaidat alakítja a rendezőt a filmben, aki saját kezűleg dolgozza ki a forgatókönyvet is. Nos, a valóság pont ugyanilyen képleten alapul: Marasovic Rushiadattal közösen vetette papírra a forgatókönyvet. Kimondottan hatásos ötletnek tartom azt, amit a filmben is láthatunk, hogy a rendező a főszereplővel együtt írja meg a karakterét, és hogy tanácsokat osztogat. Nyilván nem minden kritikát kell elfogadni egy színésztől, de egy kiindulópontnak egyáltalán nem rossz.

Rakan Rushaidat figurája nem áll távol egy jó magyar embertől, minden sértés nélkül írom, hogy hétköznapi figura rablósapkában, aki pittyes szájával, és komor hozzáértéssel, szorgalmasan dolgozik új filmje forgatókönyvén. Csakhogy nem várt események hadával találja szembe magát, olyan nehézségekkel, amelyek nagyban megváltoztathatják az egész szkriptet. Nagyon csipáztam Rushaidat karakterét, mert belevaló figura, akinek megvannak a maga kis sajátos stílusjegyei, és a dilemmát, ami egy film készítésével jár, szintén remekül visszaadta.

A másik főszereplő, a sztáralkat, akit Janko Volaric Popovic alakít. Remekül megírták az ő karakterét is, és nagyon szimpatikus volt, mint színész is. Amikor sétálnak Vis utcáin a rendezővel, küllemre ég és föld közöttük a különbség. A sztár jól öltözött, összeszedett külsőleg, míg a rendező lazább, gondolkodósabb típus. A legnagyszerűbb az egészben, hogy a filmben, amit filmre akarnak vinni, valóban megvalósul, és az elszigeteltség összehoz két embert, akik megnyílnak egymásnak. A Vespától kezdve befejezetlen festményeken át a feleség, és a szülők is témává válik. A sztárnak folyamatosan üzenethangot jelez a telefonja, ami idegesítő hatást kelt - nem csak a rendezőben, akit hátráltat a munkában, még a nézőben is. Végül örülök, hogy úgy zárták le a filmet, ahogy, és hogy megválaszolásra kerültek a cselekmény során felgyűlt kérdések is.

Érdekes arcot alakít Kresimir Mikic is, akit nem annyira szeretünk, mégis fontos szerepet tölt be a rendezőnk munkájában. Sok-sok kételyt ébreszt benne, és nem tudtam eldönteni, hogy jogosak a felvetései, vagy csupán az élő fába is beleköt, tönkretéve ezzel a rendező eredeti - talán a legjobb - elképzeléseit.

Nem mindig vidám dalok csendülnek fel, viszont szerintem nagyon ízlésesen válogatták össze a film zenéit. Például Andrew Bird - Tenuousness című száma is mennyire megágyazott már annak a bizonyos jelenetnek. Amikor pedig a pincében iszogatnak néhány hordónyi bor, különféle kacatok és egy poros Vespa társaságában, egyszerűen epikus. Ott akartam lenni. Továbbá jó benyomást keltettek a közeli képekkel, és összességében nagyon letisztult képeket kapunk. Imádtam.

Eredetileg nyolcasban gondolkodtam, de ezek után, hogy összeszedtem az értékeit, egy halványabb 9/10-et megelőlegezek neki. Néha jó aludni egy filmre, és mostanság a gyakorlat is ezt mutatja, hogy mindig csak másnap, vagy harmadnap kerülnek ki az értékelések. Apropó, későn kezdődött a film, előtte lenyomtam egy nappali műszakot és még sem akart elnyomni az álom. Nem rossz teljesítmény a filmtől, ugye?