Amikor beköltözik egy siket-némák számára fenntartott bentlakásos iskolába, a tinédzser Szergejnek a szokásos beilleszkedési problémáknál jóval keményebb kihívással kell szembenéznie. A beavatási szertartásokon túljutva méltónak találják arra, hogy az iskola bandavezére védőszárnyai alá vegye. Vesztegetés, rablás, prostitúció - Szergej újdonsült barátai az üzlet és élvezet, a serdülőkor és felnőttség határmezsgyéjén mozognak. A fiú szédületes gyorsasággal emelkedik fel a ranglétrán. Futtató lesz belőle, de mindent kockára tesz azzal, hogy beleszeret az egyik „pártfogoltjába" és ezzel tragikusesemények egész sorát indítja el.

Tegnap munka után erre az ukrán-holland társprodukcióban megvalósult drámára siettem, ami egy közönséget próbára tevő dráma sok-sok brutális momentummal. Amikor lepergett az első képkocka, azt írták ki a vászonra, hogy a film sem feliratot, sem pedig beszédhangot nem fog tartalmazni - mindez 130 percben. Kissé elöntött az aggódás, de úgy voltam vele, hogy miért ne? Ahogyan már láthattátok A törzs egy képkockáját, ez is a szexualitás témára épül, és mivel függetlenfilm, nem igazán a szégyenlős fajtából való. Persze nem egy Lars von Trier mű, de egészen megközelíti az ő munkáit, csak épp ukrán-orosz szellem jegyében.

A rendező és a forgatókönyvíró is Miroslav Slaboshpitsky volt, aki zseniális munkát végzett. Az első percek után rögtön rávezetnek, hogy a simlisség kapja majd a fő hangsúlyt. Ekkor még nem tudtuk, hogy miben sántikálnak a főszereplőink, ugyanakkor máris elmondható volt az egyikükről, hogy ő a tizenéves ukrán keresztapa. Öltöny, magabiztos tinédzser járás, és heves vérmérséklet. Jó tanács: ha ukránnal, vagy orosszal találkozol, ne nagyon keveredj vele vitába, mert egy-két pofon hamar elcsattanhat - és ez még a jobbik eset. Nem is tudom, hogy elég-e ide a krimi kategória, vagy inkább már thrillernek számít, de mindenképpen kemény képsorokat kapunk.

A filmben nulla, azaz nulla szó hangzik el, végig jelnyelven kommunikálnak a szereplők, és mivel én nem értek így, megdöbbentett, hogy mégis mindent értettem. Nyilván nem részletesen, de meglehetősen könnyen átjött a film mondandója. Egyébként az első fele inkább érdekesen hatott rám, míg a második fele letaglózott, és magával ragadott. Olyan szinten, hogy extázis-közeli állapotba kerültem a film végére. Kimentem a teremből, és tudtam, hogy elég kicsi az esély arra, hogy idén, ezen a fesztiválon én ettől jobbat lássak.

Tudjuk, hogy az ukránok és az oroszok úgy isszák a vodkát, mint a vizet, mégis sokkolt az a jelenet, amikor egy kis irodában két tag elkezd iszogatni. Igen, az Olaszországból érkező csókára gondolok, aki téliszalámit is hozott, amit kísérőnek használtak a szűk deci vodka után. Nem lövöm le a jelenet további poénjait, de hatalmas. Könyörtelenek az ukrán tizenévesek, és annyira őszintén játszott mindenki, hogy szerintem a színészek a valóságban is siket-némák, és jelnyelven kommunikálnak. A jelnyelvről tegnap tudtam meg, hogy nem nemzetközi, hanem teljesen más a magyar jelnyelv, mint mondjuk egy német, vagy adott esetben ukrán. Ergo hiába ismertem volna a magyart, nem sokra mentem volna vele.

A szereplőket nem nevesíteném, de az előbb említett keresztapa alkatú fiú elég komoly. Aztán az öltönyt lejjebb adja, már megfelel a sportos öltözködés is, de csak és kizárólag sötét színekben. Annyira jellegzetes volt, ahogyan ezek a fiatalok tettek-vettek, és annyira látszott, hogy minden cselekedetük egy külön, előre gondosan megtervezett folyamat, hogy az valami félelmetes. Heves reakcióik megleptek valamennyire, és náluk nagy divat a pofon. Nem ököllel ütnek, hanem kapsz egy taslit jobbról, egyet balról, egyet jobbról, egyet… és ez addig folytatódik, amíg az osztó úgy nem érzi, hogy elég volt. Vagy… van az oda-vissza verzió.

Sajnos a rendező nem tudott eljönni a fesztiválra, pedig feltettem volna neki néhány kérdést, és gratuláltam volna neki azért, hogy ezt így összerakta. Remekül működik a film, mint egy olajozott gépezet, és mindig érdekes, pedig megfosztottak minket a szóhasználattól. Ugyanakkor elég jó mondjuk az a jelenet, amikor a rendőrőrsön kihallgatáson vannak, és kintről követhetjük az eseményeket egyszerre a két teremben. Mivel jelnyelves kommunikáció zajlik odabent, próbáltam követni mindkét szoba eseményeit, és nagyon kellett figyelnem. De ugyanez elmondható minden más jelenetről is, amikor kommunikálnak, ugyanis baromi gyorsan mutogatnak, hiába nem értem, mégis követtem a kezük járását.

Egészen exkluzív bepillantást nyerhetünk az ukrán alvilágba, annak is egy kisebb szekciójába, amit lényegében néhány fő üzemeltet, és tart fenn. Nagyon nagy arc a csóka, aki fuvarozza a két hölgyet és a kísérőjüket a kamionparkolóba, ahol áruba bocsátják a lányokat. Nehéz képsorok. Egyetlen jelenetet viszont elrontottak. Amikor az egyik stricit elüti egy kamion. Tolat, és rendben van, hogy nem hallja, és aláesik, de ott simán megkapaszkodhatott volna a lökhárítóban. Így olyan hiteltelen volt, hogy egyébként keménylegény, aztán pedig simán maga alá gyűri egy kamionkerék?

Különféle folyamatok zajlanak különféle helyszíneken, és mindegyiknek megvan a maga kis vezére. A kalapácsgyártás is mekkora jelenet már… Főleg, ami azután következik. A miami helyszínelők nem tudnak házat kutatni, az ukránok, na ők igen! Pillanatok alatt úgy felforgatnak egy kérót, hogy apró darabokra szedik, és ha ott van az a valami, amit keresnek, megtalálják. Mivel prostitúció, van teherbe esés is, ami egyenes út az abortusz felé. Ö, hát ez sem épp egy kellemes eljárás odaát. Lepusztult házak lepukkant lakásokkal, és lepukkant Julia Roberts-szel. Ő a doktornő.

De írhatnék még én itt két tinédzser valószínűtlen szerelméről is, különféle harcokról, na meg arról, hogy a közönséget is mennyire próbára tette a film. Az első felében csak szállingóztak kifelé az emberek kettesével, négyesével innen-onnan, a második felénél és a végén pedig az előttem lévő sorokban fel-felvillant egy-egy telefonképernyő, mindenki az órája után matatott, pedig pont ezekben a pillanatokban érte el a film a csúcspontját, ekkor jött el az az idő, hogy volt miért végigülni a kétórás játékidőt. Persze az is sokat elárul, hogy az ötvenes szervező néniknek annyi jött át a filmből, hogy "ebben is sok volt a szex". És még a fiatalok a borzasztóak, aha.

Van az a szójárás, hogy kemény, mint a Rambo 3. Nos, helyesbítek, mert ez még attól is jelentősen keményebb. Olyan végkifejletet kap a film, amit nem vártam, és csak pilláztam, amikor az újoncunk a sarkára áll, és… nem lövök le poént inkább, bár nagyon kevesen fogjátok megnézni, de akkor sem. Egy szó, mint száz, brutális!

Mivel Ukrajnában járunk, a nagy hideg tél idején, a szocializmus nagyon jelen van, és ennek minden mozzanata érződik a filmen, de különösen a szereplők felfogásán is. Gondolom, már rájöttetek, hogy repül rá a 10/10, eddig ez a fesztivál legmeghökkentőbb, leggrandiózusabb meglepetésfilmje. Újra hangsúlyozom, hogy mindennél óvatosabban bánjatok vele.