Betty és barátnője, V előtt nagy cél lebeg: ki akarnak jutni a Sziget fesztiválra. Pénzük nincs, de van némi vevőre váró füvük. Kaja? Mi a baj mások maradékával? Sátor? Minek, mikor a szabad ég alatt is lehet aludni? Alvás? Ugyan! A buli egész éjjel tart! V csinos lány, aki tudja, hogyan kell kihozni a legjobbat abból, amit a természet adott. Betty visszahúzódó és félénk, nem igazán tudja, mit kezdjen a kezével, hogyan fogja a cigarettát, mit mondjon a fiúknak. De egy vita után fordul a kocka és a lányok útjai szétválnak.

Mondtam már, hogy egyre jobbak a magyar filmek? Valami történik az elmúlt évek során, hiszen sorra jönnek, én pedig nem győzöm feldolgozni, hogy hogyan és miért. A Free Entry ismétlését sikerült elkapnom, és basszus, az a helyzet, hogy kilóra vett meg. Pedig jómagam és a Sziget… két külön fogalom. Sohasem voltam még, és nem is tervezem, mert nem az én világom, viszont a magyar valóság gyönyörűen visszaköszön Kerékgyártó Yvonne filmjében.

Annyira durva, és átható élményt nyújtott számomra, hogy csak keresem a megfelelő szavakat. A két főszereplő lánytól olyan remek játékot láthatunk, hogy nem tudtam eldönteni, hogy ezt most így ők tényleg átélték, vagy csak eljátszották. Inkább utóbbit tartom valószínűnek, bár nem látok a film kulisszái mögé, de erről később teszek, hogy változzon. Mindkét típusú lányt ismerem, legyen az Pusztai Luca által játszott, visszafogottabb Betty, aki mégis több mindenen megy keresztül, mint vagányabb barátnője, V (Barta Ágnes).

Természetesen a lányokon kívül nagyon sok mellékszereplőt kapunk a cselekmény során, de azért durva, hogy hogyan is be lehet jutni a Szigetre. Na meg persze kifelé is… A füves srácot emelném még talán ki, bár ő tipikus pesti arc, egy olyan laza figura, aki nem sok mindennel foglalkozik és csak a jelennek él. Hiába sorolnék még fel ide néhány vendégszereplőt, a hangsúly úgyis a két lányra irányul. Érdemes megfigyelni a ruházatukat, a kiegészítőiket, és hogy a cselekmény során mikor milyen ruhában vannak épp. Egy tanulmány az egész, és annyira hű a valósághoz, hogy félelmetes. Tényleg már csak arra lennék kíváncsi, hogy milyen körülmények között sikerült felvenni a film Szigeten játszódó jeleneteit.

Játékidejét tekintve nem egy hosszú alkotás, azonban úgy gondolom, hogy a rendezőnő tökéletesen eltalálta, hiszen kerek lett a történetük - egy nap a Szigeten. Nagyszerű munkát végeztek a zenékért felelős szakemberek, annyira jó a film, hogy ott éreztem magam a Szigeten. Ellazított, közben olyan képsorokat kaptam, mint manapság az utcán, és nem, nem tudom azt mondani a két leányzóra, hogy rosszat csináltak. Ezt kívánja meg a mai fiatalság, ráadásul úgy tették, hogy még viszonylag visszafogottak is voltak. Magyarán szólva, így van értelme kimenni a Szigetre - ezt nyilván ne a szó legszorosabb értelmében értsétek.

Visszatérve a zenékre, egy élmény volt mindegyik számot végig, vagy csak belehallgatni. Lényegében ittam a dallamokat, és örültem, hogy ilyen érzéseket vált ki belőlem egy magyar film. Mind a zenei hanghatások, a hangvágás, de legfőképpen a zeneválasztás lett tökéletes, hiszen azokban a pillanatokban, amikor a főszereplőink elszállnak, minket is magukkal ragadnak. Természetesen csak akkor, ha hagyjuk, és nem sóhajtozunk, vagy piszkálódunk a filmmel, esetleg rugdossuk a másik székét. Hát igen, arról nem beszélve, hogy nekem mindez 4DX élményben adatott meg. Köszönet érte a mögöttem ülőknek.

Külön kiemelném a látványvilágát, azok közül is leginkább az éjszakai felvételeket, és a lézershowk rögzítését. Ugyanakkor a legdurvább jelenet, amikor V a víz alá merül, és elszáll. Csodás, ahogyan megalkották azokat a képsorokat. Ha csak ennyit látok valahol a Free Entryből, meg nem mondtam volna, hogy ez egy magyar film. Sokkal inkább egy művészire vett drámára irányult volna a tippem. Ezért több tehát az átlagos magyar filmektől, persze itt helyesbítenék arra, hogy az elmúlt egy-másfél évet leszámítva. Nagyjából innen indult meg valami, és most már tényleg muszáj lesz jobban odafigyelni egy-egy magyar alkotásra.

Nem sok országban mutatták még be, a film premierje Wiesbadenben volt a GoEast fesztiválon, de a szerbeknél a Cinema City Nemzetközi Film Fesztiválon is láthatta a közönség. Ha ez mégsem így lenne, nyugodtan javítsatok ki, magyar filmből még nem vagyok eléggé művelt, és amíg nem lesz normális infóforrás minden filmhez, addig ez így is fog maradni. Részemről ugrik rá a 9/10, mert hatalmas élményt nyújtott.