Oscar Ramirez és családja a Fülöp-szigetek északi részéről a jobb élet reményében menekül Manilába. De a főváros fojtogató pezsgése hamar rájuk telepszik és könnyen áldozatul esnek a helyiek manipulációinak. Oscarnak szerencséje van: munkát kap egy pénzszállító cégnél, és társa, Ong is szárnyai alá veszi. De a munkával járó veszélyek és Ong zavaros ügyletei arra kényszerítik Oscart, hogy szembenézzen az új munkájával és új életével. Intenzív thriller, remekül felépített feszültség és drámai fordulatok jellemzik a filmet.

Sean Ellis drámája nem volt tervbe véve, de mivel péntek délután akadt egy laza három és félórás szünetem, így minden gondolkodás nélkül beültem rá. Végeredményként pedig kaptunk egy olyan igaz történeten alapuló filmet, ami több dolog miatt értékes darabnak számít. Szívszorongató zordsággal köszön vissza a vásznon, ahogyan beszippantja Manila városa Oscart és családját, akik naivan indultak neki a nagyvárosi életnek. Durva, hogy milyen világot élünk, és az emberek erkölcsössége is egészen brutális mértéket ölt.

Vegyük példának az elején az 1200 peso lenyúlását, aminél nem is az fájt, hogy a lakásnál a csóka elvette tőlük, hanem a 'szállító' szerepét betöltő férfi tette, akinek vajon mi lehetett a szíve helyén? Nem annyira fontos ez a film szempontjából, csak kicsit eltöprengtem rajta, hogy éreztessem, miről is szól a történet. Eredetileg a témája miatt nem terveztem a megnézését, úgy gondoltam, nincs nekem most szükségem erre, viszont amondó vagyok, hogy amennyire nem vágytam rá, annyira gyorsan elröpült a kétórás játékidő.

Nagyszerű alkotás ez az emberi kapzsiságról, a korruptságról, és arról, hogy mivé válik az ember a kísértés és a kényszer együttes hatására. Tempóját tekintve egyáltalán nem lassú, sőt, szokatlanul gyors egy ilyen jellegű drámához képest. Viszonylag sok izgalmat kapunk, jó néhány jelenet kelt feszültséget a nézőben, és találgatni is lehet, hogy vajon merre viszik el a szálakat. Megdöbbentő egyébként, hogy egy olyan helyen, mint a Fülöp-szigetek, milyen életet élnek a helyiek. Elég nagy a mocsok a korrupcióhoz és a lehúzáshoz, mindenki bizalmatlan a másikkal szemben, és egyetlen biztos pont sincs.

Kimondottan egy olyan filmről beszélhetünk, ami olyan sebességgel operál, hogy ne unatkozhasson a néző. Amikor épp nem a szállítóautót követjük nyomon, akkor is mindig elejtenek valami apróság infómorzsát, ami által nem hagyják nyugton a nézőt. Akarva, akaratlanul elkezdtem gondolkodni, találgatni, hogy mi is lesz, ez pedig remek dolog, úgy gondolom.

Minden egyes szereplőtől nagyon eredeti alakítást láthatunk, szóval ezúttal nem is sorolnék fel neveket, sokkal fontosabb ettől, hogy mindannyiuk úgy játszott, mintha igazából is átélték volna ezeket az eseményeket. Senki nem lógott ki a sorból, és így azért nehéz mellényúlni, de ez az érdem egyértelműen a rendezőt illeti meg.

Ahogyan olvashattátok is, látszik, hogy nehéz mit kezdenem ezzel a filmmel, viszont kétségtelenül tetszett, így a 9/10 nem is kérdés, és annak is örülök, hogy jelöltették Oscarra az idegen nyelvű film kategóriában.