Az Iron Sky 2018-ban játszódik. Már a felütés is remek: egy amerikai űrhajó leszáll a Holdon, s a személyzet legnagyobb meglepetésére egy náci várost talál a sötét oldalon, ahol Udo Kier a Führer. Az invázióra készülő „holdiak”, akik az 1945-ben odamenekült nácik leszármazottjai, rádöbbennek: itt az idő, hogy elfoglalják a Földet. Nos, ez nem vicc: tényleg ez volt a tavalyi Berlinale egyik nagy durranásának kiindulópontja.

Anno a Berlinálén debütált az Iron Sky, ami egy merőben érdekes és ötletgazdag történetű alkotásnak ígérkezett, és bár elsőre a sztori nevetségesen hangzik, mégis van benne lehetőség. Lényegében egyetlen dolog van, ami megmenti, és valamennyire élvezhetővé teszi az egészet, hogy nem károsan vették magukat komolyan. Végig érzékelhető a tipikus B-filmes hangulat, amivel az égvilágon semmi gond nincs, hiszen ez is egy műfaj úgymond. Semmiképpen nem paródiáról van szó, legalábbis nekem nem úgy jött át, hanem mint egy erősen közepes másfélórás hülyülés, amiben megerőszakolják a történelmet és fittyet hánynak mindenre. Nyomokban már-már Tarantino mestert kerülgette, de azért messze nem olyan sajátos módon, viszont remek, hogy elhozták a CineFestre.

Kicsit olyannak tűnt a történet, mintha váz nélkül próbálták volna felépíteni, pedig elsőre bitang jól hangzott, de némileg azért csalódást okozott végül. Eleinte még több jelenetet megmosolyogtam, eléggé tetszett, az a rész, amikor a légnyomás kiszívja a tanárnőt és a fekete fickót, és végül is előbbi szinte folyamatosan eyecandy szerepet töltött be, melynek köszönhetően üdítőbb érzés visszagondolni a filmre. Érdekességképpen írom, hogy Timo Vuorensola rendező minden idők legdrágább finn alkotását készítette el, amelynek költségvetése 7,5 millió euróra rúg, amelyből egymilliót a rajongók dobtak össze.

Máskor pedig erőteljesen agyament angol filmes benyomást ébresztett bennem, de abból is a jobb fajtából, mert mint köztudott, egyes szigetországi alkotásokkal kimondottan össze szokott akadni a bajszom - már ha lenne. Hatalmas ötlet szerintem, ahogyan kinéz a nácik Holdon lévő bázisa, és ahogy felülnézetből mutatják, egészen ütős, és pacsi, hogy ezt így kitalálták, majd pedig megvalósították. A helyszínek, a viseletek és a színészek helyükön vannak, illettek ebbe a közegbe, de kell még ide más?

Udo Kier szereplései közül ez mindenképpen a jobbak közé sorolható, meg hát szimpatikus egy csóka, időnként szívesen elnézem a búráját. A tanárnőt alakító Julia Dietze meg ugye nyilván az eyecandyfaktor növeléséért felelt, Peta Sergeant és Kym Jackson mellett. Amikor Peta Sergeantet követte a kamera, folyton azt éreztem, hogy Catherine Zeta-Jones szolidabb mását nézem, hiszen azért szórványosan van köztük hasonlóság.

A részletekbe nem mennék bele jobban, de mielőtt bárki is fejét adná rá, érdemes egy előzetest nézni, hogy nagyjából felvázolják, mire kell számítani. Részemről elfér rá a 6/10, de nem hiszem, hogy újra leülnék elé.