Három barát elindul nyaralni, ahogy korábban is tették - de azóta sok minden történt. Gregor túlélte a háborút, Ziva külföldön tanult - közben Andrej semmit sem változott. Vajon továbbra is működik a régi barátság?

Kisköltségvetésű szlovén dráma Nejc Gazvoda rendezésében, aki a forgatókönyvet is maga írta, és ezen semmi meglepő nincs, hiszen a legtöbb művészfilmhez az adott rendező álmodja papírra a forgatókönyvet, merthogy saját szkriptből dolgozni sokkal egyszerűbb. Ezt úgy értsétek, hogy gondolatom szerint ilyen esetben hamarabb születik őszinte és valósághű alkotás. Nyilván nem is kell az utóbbi két fogalomtól olyan messze menni, és a Kirándulás is ilyen: életszerű, valóságosnak tűnő és természetes. A rendezésben némi hullámvölgyet éreztem, amit tökéletesen visszaigazol a közepén lévő félórás jelenetsor, amikor nem élveztem a látottakat. Ekkor nagyon sok időt elvesztegettek különféle események bemutatására, leragadtak és percről percre követtük a történéseket, amely így filmen visszanézve nem bizonyult izgalmasnak, még ha ott nekik az is volt.

Megtalálhatók benne a művészfilmek sajátos jegyei, melyekből feljebb már felsoroltam néhányat, és jobban nem is mennék bele, mert ezt látni kell, átélni az élményt, amit nyújt. Lényegében adott három barát, akik ősidők óta ismerik egymást, de most jócskán próbára kerül a hármuk kapcsolata. Innentől spoilereket tartalmazhat ez a bekezdés. Milyen is három régi span? Mindenben kis hülyeségben benne vannak, bármit megtennének egymásért, és a film is arról szól, hogy kiszabaduljanak és legyen egy kis 'ereszd el a hajamat'. De mi van akkor, ha egyikük úgy dönt, más szintre emelné kettejük kapcsolatát? Nem lehet könnyű ellenállni a csábításnak, de az egyik srác úgy dönt, hogy rámozdul a triumvirátus hölgy tagjára. Velük kapcsolatban problémás szerintem, hogy csak némi szikra van köztük, ami egy éjszakához elég, de egy kapcsolathoz kevés, csak kérdés, hogy ezek után ugyanúgy működőképes marad-e a barátságuk.

Nina Rakovec alakítja a női főszereplőt, aki egy csodaszép és magával ragadó természetes jelenség. Azokban a percekben, amikor őt követi a kamera, már eleve ad egyfajta tündöklést a vászonnak. Nem tökéletes, de most úgy őszintén, ki az? Luka Cimpric és Jure Henigman kelti életre a hármas két férfi tagját, akik szintén meglehetősen naturálisak, ami által még hihetőbbé válik az egész film.

Bővebben nem mennék bele, elképzelhető, hogy így is mélyebbre ástam, mint eredetileg terveztem. Nos, ami a pontjait illeti, nem biztos, hogy tudok vele elnéző lenni. Így egy nap érés után visszaemlékezve nem mondanám rossz filmélménynek, de egy erősebb 6/10 fölé nem tudok menni pontjaival, pedig egészen sok vidám mozzanat került bele, és ekkor bizony a szórakozás kapta a főszerepet. Azt már csak halkan említem meg, hogy a filmben felcsendülő zenék is nagy szerepet játszanak ebben, szóval ide is jár az elismerés.