Jake Blues (John Belushi) épp most szabadul a sittről. Még mielőtt bekerült volna, megígérte az árvaház főnővérének, a „Pingvinnek”, hogy ha kikerül, ismét felkeresi őt, így első útja ide vezet öccse, Elwood (Dan Akroyd) társaságában. A fiúk megtudják, hogy az árvaháznak komoly adótartozása van, és ha két héten belül nem fizetnek ötezer dollárt, az állam bezáratja az intézményt. Mivel a nővér hallani sem akar róla, hogy a fiúk rablással keressék meg a pénzt, mást kell kitalálniuk, és Jake-et a templomban tett látogatás során meg is szállja az ihlet: össze kell hozniuk régi bandájukat, a Blues Brotherst. A feladat azonban egyáltalán nem egyszerű, hiszen a srácok azóta már továbbléptek, mindnyájan dolgoznak valahol, és néhányuknak már családjuk is van. Bluesék azonban nem olyan emberek, akik az első döccenőnél meghátrálnak, és összeszedik a bandát, még akkor is, ha a rendőrség, az illinoisi náci párt, egy dühös country zenekar, és egy őrült fegyveres nő is a nyomukban van.

1980-as filmről van szó, és ennek megfelelően a kor hangulata érződik is az első képkockától az utolsóig, és aki nem irtózik zsigerileg ettől az atmoszférától, azt tuti, hogy azonnal magával rántja a film, és azon kapja magát, hogy vidáman mosolyog, és együtt énekli a szereplőkkel a különböző blues melódiákat. Ezek a dalok egyébként az egész filmet végigkísérik, és némelyiket olyan legendák előadásában hallhatjuk, mint Aretha Franklin vagy Ray Charles. John Belushi és Dan Akroyd egyszerűen tökéletes választás voltak a végtelenül laza testvérek szerepére, látszik, hogy nagyon élvezték ezt a forgatást, és nagyon jól elkapták a karakterüket, de ez utóbbi a többi szereplőre is elmondható, akik közül még Carrie Fishert emelném ki, aki a már említett őrült hölgyet játssza, és időről időre megjelenik a fiúk közvetlen közelében, felrobbantva valamit.

A filmet egyébként DVD-n sikerült megnéznem, amelyen magyar szinkron nem található (soha nem is készült hozzá), de az angol hang+magyar felirat kombinációban teljesen élvezhető az alkotás. Extraként egy így készült jelenetet, a film eredeti mozis előzetesét, és a szereplők valamint a stábtagok életrajzait tekinthetjük meg.

Összegezve a dolgokat, nekem nagyon bejött a Blues Brothers, teljesen elkapott a hangulata, és villámgyorsan elrepült a 140 perces játékidő, amitől előzetesen tartottam egy kicsit. Párszor még biztos újra fogom nézni, a dalokat pedig jelenleg is hallgatom. Részemről a Blues tesók simán megérdemlik a 9/10-et.