Megint csak új szintre lépett a kapcsolatom Brad Pittel. Amikor először láttam a Mr és Mrs Smithben, nagyon nem tetszett, maga a film sem, azóta sem néztem végig. Aztán jött az Ocean's trilógia, ahol azért már kicsit szimpatikusabbnak tűnt, majd pedig a Blöff, ahol kimondottan tetszett amit csinál (tudom, hogy a Blöff korábban volt, mint az Ocean's filmek, de én azt láttam később). Aztán itt volt tavaly a Jesse James meggyilkolása, ahol meglepően jót alakított a nagy westernlegenda szerepében. A 2008-as pedig vitathatatlanul nagyon jó éve volt Bradleynek. Először a Coen fivérek komédiájában, az Égető bizonyítékban (Burn after reading) dőlhettünk a röhögéstől az agyatlan fitnesszedző, Chad Feidhelmer bénázásain. A Benjamin Buttonnel viszont egészen elképesztő, amit csinál. Benjamin az I. világháború utolsó napján születik 80 évesen. Anyja belehal a szülésbe, apja, Thomas (Jason Flemyng) pedig egy ház lépcsőjére teszi le gyermekét. Itt talál rá Queenie (Taraji P. Henson), aki meglátja a csodát a kisgyerekben és sajátjaként neveli őt fel. A házban gyakran cserélődnek a lakók, de mindig sokan vannak, és megosztják egymással élményeiket. Benjamin az egyik hölgytől még zongorázni is megtanul. Élete legmeghatárózóbb találkozása 7 éves korában történik meg, a házban élő egyik idős asszony unokája, Daisy (Cate Blanchett) meglátja a kedvességet és a szépséget Benjaminban. Míg a körülötte levő világ folyamatosan öregszik és a házból is többen meghalnak, Benjamin folymataosan fiatalodik. Egy kikötői séta alkalmával állást vállal a Chelsea nevű hajón és szinte az egész világot bejárja, mindenhonnan képeslapot küldve Daisynek. Oroszországban szerelmes lesz Elizabeth Abbottba (Tilda Swinton), aki 19 évesen azt tervezte, hogy elsőként ússza át az óceánt, de akkor kudarcot vallott és szerinte azóta sem ért el semmit. Időközben kitör a II. világháború és a Chelsea is beáll a hadihajók közé, egy ütközetben a hajó megsemmisül és csak Benjamin és egy tengerész éli túl. hazatérve Benjamin ismét találkozik Daisyvel, aki ekkor már balettáncos New Yorkban. Benjamin egy előadáson meglátogatja őt, hogy tudassa vele, apja, Thomas Button meghalt, de Daisy ekkor Daviddel van és meg sem hallgatja Benjamint. Később persze szerelem szövődik közöttük, és megszületik kislányuk, Caroline (Julia Ormond). Azonban, ahogy a pályaudvari óra pörög visszafelé, úgy Benjamin élete is közeledik végéhez (elejéhez), és ekkor már kislánya is "idősebb" nála. De akárhogy is van, Benjaminé egy nagyon különleges és gyönyörű élet(út) volt.

Összegzés: David Fincher másodszor rendezi Brad Pittet az 1995-ös Hetedik után. David most is igazolja rendezői képességeit, zseniálisan teremt kontrasztokat a film során. A közepe felé kicsit lassan halad előre a történet, de aztán a végére megint magára talál, Brad Pitt és Cate Blanchett alakítása pedig tökéletessé teszik a filmet. Külön kiemelendő Brad remek narrálása, és az a húzás, hogy az egész történetet valójában Caroline olvassa fel anyja betegágyánál Benjamin naplójából.

Értékelés: Elgondolkoztam, hogy a kisebb belassulás miatt vonjak-e le pontot, de végülis nem tettem, mert az év egyik legnagyobb élménye volt a film, a főszereplők alakításáról nem is beszélve, 1-2 díj biztos feltűnik majd a nevek mellett. A Golden Globe-on 5 kategóriában indul a mozi, amiből 1-2 valószínűleg meg is lesz. Tőlem a 10/10-es viszont már most meg van.