Sok-sok év után muszáj belátnom, hogy nem kell feltétlenül minden filmet végignézni. Eddig ragaszkodtam hozzá, hogyha belekezdtem egy filmbe, akkor azt így, vagy úgy, de végig kell nézni. Nyilván ez otthoni filmezésekre terjed ki, hiszen akkor fordul elő, hogy belealszok egy nehéz nap után, vagy csak egyszerűen olyan hosszúnak érződik, hogy kínszenvedés végignézni. Kérdés, hogy megéri-e azért, hogy kevés ponttal ruházzam meg a végén?

A válasz, nem. Így született meg fejben az Álomcsapda mint kategória, ami a tízes pontozási rendszerhez tartozik, ugyanakkor konkrétan nem sorolható sehová. Szóval mostantól, ha egy értékelés, vagy a tegnap bevezetett villámértékelés végén nem pontot találtok, hanem az Álomcsapda szót, vagy egyszerűen csak címkét, akkor az azt jelenti, hogy láttam az adott filmet, írtam is róla, de valamilyen külső tényező miatt nem fejeztem be azt. Hogy mi értelme ennek? Nem marad írás nélkül a film, azt pedig garantálom, hogyha valami igazán jó, vagy ütős, arra nem alszom rá, vagy hagyom félbe érdektelenség miatt.

Az a film, ami belekerül Álomcsapdába, nem feltétlenül rossz, vagy nézhetetlen, csak valami oknál fogva nekem nem jött be, és úgy döntöttem, hogy nem pocsékolom el rá a drága időmet. Ez a drága idős dolog lehet, hogy furán hangzik, de majd mindenki rájön előbb-utóbb, ezt borítékolom.

Ugyanakkor, hogy ne maradjon pont nélkül az adott filmalkotás, egy megközelítőleges pontszámot fog kapni, legalábbis címkék útján, hogyha valaki szűr a menüből elérhető, adott besorolási kategóriára, listázza számára a filmet. Így amolyan jut is, marad is elmélet alakul ki, avagy a kecske is jóllakott és a káposztából is marad a nyúlnak.