Egy film, amely ügyesen fityiszt mutat az e-mail és mobiltelefon korának, rámutatva arra, hogy már nem írunk levelet. A Sir Terry Pratchett Going Postal című regényéből készült, Magyarországon forgatott fantasy egy szélhámosból lett Postamester viszontagságait tárja elénk az íróra jellemző szatirikus humorral megspékelve. A Postamester 1. és 2. része október 1-jén és 2-án debütál a magyar HBO-n.

Moist von Lipwig (Richard Coyle) a szélhámosok szélhámosa: udvarias, megnyerő, és ért a szakmájához. A történet kezdetén azonban egy cellában csücsül Ankh-Morporkban, és a kivégzésére vár. Az akasztás, amire azért ítélték, mert ellopott 150.000 Ankh-Morpork-i dollárt, fél óra múlva esedékes. Szélhámosunk végül megmenekül, amikor Lord Vetinari (Charles Dance) választás elé állítja: A: kisétálhat az ajtón (és meghal), B: Postamesternek áll, és felvirágoztatja a város lerobbant Postahivatalát.

Az igazi gondot azonban mégsem ez, sokkal inkább a rivális Clacks Company és annak gátlástalan elnöke, Reacher Gilt (David Suchet) jelenti, aki monopóliumát féltve nem riad vissza az ármánykodástól sem. Eközben Lipwig szerelemre lobban a gyönyörű Adora Belle Dearheart (Claire Foy), a Gilt által kisemmizett, bosszúra szomjazó Clacks-örökös iránt.

De a szélhámost sem kell félteni, megtalálja a módját, hogyan iktassa ki Giltet, és hogy a szeretett nő visszakapja a jogos jussát.

Sir Terry Pratchett napjaink második legolvasottabb brit szerzője; a világszerte népes rajongótáborral rendelkező Korongvilág-sorozatának 37 könyvét több mint 37 nyelvre fordították le. A Hogfather és A mágia színe után a Going Postal-lal az író Korongvilág-sorozatának 33. regényét is filmre vitték.

Bár a Going Postal kevésbé fantasy-jellegű, mint elődei, még mindig eléggé „fantasztikus”. Ankh-Morpork városában játszódik, és a középpontjában egy romantikus bosszútörténet áll. „Terry szerette volna, hogy ez a könyv legyen a következő” – mondja Sue De Beauvoir producer. „Teljes erővel a hétköznapi ember harcát helyezi a középpontba, amit láthatunk is a Postahivatalban játszódó eseményekből. Ezenkívül a szerelem és az erkölcsi megváltás témájáról szól, valamint érdekes karakterek sokaságáról; nagyon jó ezzel a könyvvel dolgozni.”

Mint elődei, A Postamester is ambiciózus filmprojekt. Magyarországon forgatták, hogy a lehető legtöbbet hozzák ki a rendelkezésre álló forrásokból. A kétrészes dráma sok kaszkadőrmutatványt, speciális effektet és számítógépes animációt vonultat fel. „Ha valakinek Harry Potter-mértékű költségvetése van, mindent meg lehet csinálni számítógéppel” – folytatja De Beauvoir. „Amit mi itt tulajdonképpen csinálunk, az filmforgatás tévés költségvetésből, de a nézők manapság nagyon kritikus megfigyelők, így nem lehet elnagyolni a dolgokat – így is le kell tudni nyűgözni a közönséget. Úgy döntöttünk, hogy több speciális effektet használunk, mint számítógépes technikát – a régimódi technika gyakran jobb választás.”

Az egyik legnagyobb kihívást az jelentette a csapat számára, hogy hogyan készítsék el azt a több hegynyi kiszállítatlan levelet, amelyek majd életre kelnek a Postahivatalban. „Több vitánk volt azokról a jelenetekről, ahol mozognak a levelek” – mondja Sue. „Végül nagyon egyszerű megoldásra jutottunk: két srác fogta egy lepedő két végét, amire leveleket ragasztottunk, és ezt csak áthúzták mindenféle tárgyakon. Sokkal jobban néz ki, mint amire a CGI képes.”

Ugyanezek a levelek jelentették Ricky Eyres díszlettervező és csapata számára is az egyik legidőigényesebb feladatot. „Egy tengernyi levél nagyszerűen fest” – mondja. „De nemcsak arról van szó, hogy egy halom levelet kellett létrehozni, hanem valamit, amivel a filmes csapat dolgozni tud. A mi megoldásunk alapvetően kartondobozokból állt, amiket lepedő borított, ráragasztott levelekkel. Közel kétmillió levelet készítettünk, és mindegyiken van cím és bélyeg, és mind kézzel készült.”

„A borítékokat megvenni sokkal nagyobb kihívás volt, mint az ember gondolná” – folytatja Eyres. „Nem akartuk a szokványos formát és színt, de végül sikerrel jártunk. És minden cím igazi Korongvilágbeli hely a könyvekből. Terry iránti tiszteletből nem tehettük meg, hogy csak a hasunkra ütünk.”

Hogy Pratchett regényeihez a legapróbb részletekig hűek maradjanak, A Postamester díszletkészítői pontról pontra követték az író Ankh-Morpork városáról készített leírásait. Az Eyres által kidolgozott Ankh-Morpork tér tervére sok dolog hatott. „A Postahivatal a klasszikus építészet György-kori vagy viktoriánus stílusát követi” – mondja. „Terry mindig azt mondja, hogy Ankh-Morpork nem középkori város, hanem különböző korok keveréke. És mivel Magyarországon vagyunk, egy kicsit európai is a hangulat, amit bele akartam építeni a képbe, mert szeretem az 1880-as évek Párizsát. Ha jobban megnézi valaki, látni fogja, hogy egy kicsit Shoreditch-szerűre építettük a várost. Az egyik utcát Brick Lane-nek akartam nevezni, de helyette Bricklayers Lane lett.”

Míg A Postamesterből hiányoznak azok a varázslók és az a mágia, amit egy Korongvilág-adaptációtól elvárhatnánk, mégis egy jó adag fantasy lett beleszőve a történetbe, gyilkos banshee-vel (szellemasszony), vérfarkasokkal és hatalmas beszélő agyagemberekkel. „Mindenki azt hitte, hogy Mr. Pump számítógépes trükk lesz” – mondja Sue De Beauvoir. „De úgy döntöttünk, hogy építményt használunk inkább, és építettünk egy hét láb magas jelmezt.”

A nyár közepén Magyarországon forgatni nem volt a legkellemesebb élmény, különösen azoknak a szereplőknek, akiknek nehéz viktoriánus kori jelmezeket kellett viselniük. Richard Coyle-nak, a címszereplő Moist von Lipwig alakítójának egy bőrruha jutott a 30 fok feletti hőmérsékletben. „Az aranyjelmez nagyon fontos a Going Postal-ban, ezért nem akartuk kihagyni, de nagyon nehéz aranyszínű anyagot találni” – magyarázza Charlotte Holdich jelmeztervező. „A lurex túl fényes, és nem tudtunk lamét sem használni a lovaglásnál, mert az nagyon könnyen hasad. A megoldás a fekete bőr volt, amit lefújtunk aranyszínűre. Meleg van, és Richardnak elég nehéz, de működik, és megállja a helyét minden kalandban, amiben a karakternek része van.”

A nagy forróság mellett a magyar nyár más meglepetésekkel is szolgált a forgatócsoport számára: a forgatás közben volt egy mini-hurrikán Budapest központjában. „Szakadt az eső, és süvöltött a szél” – mondja Sue. „Teljesen elsötétedett az ég, a tetőkről cserepek repültek le, fák dőltek ki, és autókat kapott fel a szél. Az utolsó jelenetet tulajdonképpen részben a hurrikán előtt, részben utána vettük fel, de meg nem mondaná az ember.”

A HD-ben forgató csapat a budapesti helyszínen talált épületek és az oda épített díszletek, illetve a látvány hangsúlyozására törekedett: „Olyan sok aspektusa épül a filmnek a textúrára; felhasználtunk néhány csodálatos omladozó épületet Budapesten, melyeknek a nagy felbontású kép tényleg kihangsúlyozza minden részletét” – magyarázza Sue. „A HD nagyobb látószöget is biztosít, főleg ha számítógéppel is dolgozunk, tehát az egész város és a Clacks-tornyok látványa tényleg különleges lesz.”

Az egyik legidegtépőbb pillanat az volt a csapat számára, amikor a Going Postal alkotója a helyszínre látogatott. „Terry látogatása ijesztő gondolat. Nagyon izgulunk mindig, hogy mit fog mondani” – mondja Sue. „De bement a gyülekezőterembe, figyelte a rohangálást, és nem akart elmenni. Másnap körbesétált a díszletben, és kicsit úgy nézett ki, mint Vigyori Úr az Alice Csodaországban című történetből.”

Sue szerint Sir Terrynek minden oka megvolt rá, hogy „vigyorogjon”. „Még mindig nem tudom pontosan, hogyan csináljuk, amit csinálunk” – mondja. „Nehéz munka, és sok kitartást kíván, de valahogy mindig sikerül egy nyulat elővarázsolni a kalapból. Számomra ez a munka olyan, mintha karácsonykor egy játékboltban lennék, és azt mondanák nekem, hogy annyi játékot kaphatok, amennyit csak akarok. A helyszínkereséstől a szereplőválogatásig az egész egy nagy ünnep.”

• A díszletépítő és kellékes osztály 300.000 megtöltött, megcímzett és felbélyegezett borítékot készített a Postahivatal számára.
• A jelmezes osztály két aranyöltözetet és aranykalapot készített Moist von Lipwig számára.
• Mr Pump testét ugyanaz a színész ölti magára, aki a Halált játszotta a Varázsapu és A mágia színe című filmekben.
• Mr. Spool nyomdagépének eredetije 1851-ből származik, amit Budapesten fedeztek fel.
• A Going Postal című regényt Nebula és a Locus Awards díjakra is jelölték Legjobb (fantasy) regény kategóriában.
• A kellékes osztály több mint 1.000 csomagot készített, melyek mindegyikén volt cím, pecsét és viaszpecsét – ez egy hónap munkája volt.
• Egy hétbe telt a Postahivatal felső emeletét beborítani a halomnyi levéllel és csomaggal.
• A kellékes osztály több mint 200 nagy postazsákot töltött meg, és ezekre kézzel nyomta a Postahivatal logóját.
• Ugyan vizuális effektekkel sokszorosították, összesen két gólemjelmezt készítettek.