Egy észak-német kis faluban járunk, nem sokkal az első világháború kitörése előtt. A békés település életét különös események kavarják fel, először a doktor balesete, aki leesik lováról, miután az megbotlik két fához erősített drótban. Ez azonban még csak a kezdet, hamarosan egy újszülött csecsemő fagy kis híján halálra, miután valaki nyitva felejti szobája ablakát. Nem sokkal ezután leég a báró csűrje, és fia is eltűnik. Az iskola fiatal tanára nyomozni kezd az ügyben, és sokkoló következtetésre jut: lehetséges, hogy a gyerekek állnak a bűntények mögött.

Michael Haneke gondos részletességgel mutatja be a falu mindennapjait, és remekül teremti meg a kontrasztot a békés táj és a szörnyű események között, méghozzá úgy, hogy a film elejétől végéig fekete-fehér, de ez esetben ez csak fokozza a hatást. Jó húzás volt továbbá az is, hogy nem csupán a bűntényeket, és az azok körüli felhajtást láthatjuk, hanem azt is, hogy közben ki hogyan éli életét, hogyan próbál megbirkózni a maga gondjaival. A filmet a tanító szemszögéből követhetjük végig, aki narrátorként is végigkíséri a fontosabb történéseket, és részletesen beszámol róluk. Ebből következőleg legjobban az ő karakterét ismerhetjük meg, akinek leghőbb vágya az, hogy feleségül vehesse szerelmét, Evát. Mindenképp kiemelendő még a gyerekszínészek játéka, akik elképesztően komoly munkát végeztek, és nagyon erőteljes alakításokat láthatunk tőlük. Hibák közül kettőt említenék, az egyik, hogy a már említett részletesség miatt időnként leül a film, igaz, mindig van egy újabb csavar, ami ismét felpörgeti az eseményeket. A másik, hogy a sok szereplő miatt időnként nagyon szerteágazik a történet, és nem mindig lehet pontosan követni az eseményeket, de a végére minden szál összefut.

Egy biztos: semmiképp sem érdemtelen az Oscar-jelölés a legjobb idegen nyelvű film kategóriában, és nem lennék meglepve, ha Hanekéék meg is kapnák a díjat. Én a magam részéről egy erős 7/10-et adnék rá.