Tegnapelőtt este egy norvég filmes oldal exkluzív információkat szerzett Lars von Trier legújabb erotikus alkotásáról, A nimfomániásról (Nymphomaniac), amelynek hazai premierjére 2014. január 16-án kerül sor. Sok mindent tudtunk eddig is, de nézzünk néhány új részletet, amivel még nem volt dolgunk.

A film nem készült el az idei Cannes-i Film Fesztiválra, bár a rendező 2011-ben szép kis port kavart maga körül, amikor lenácizta Mel Gibsont. Azóta sok spekuláció napvilágot látott, hogy mikor és hogyan kerül sor a film premierjére, de a dán származású Lars von Trier úgy időzítette A nimfomániás premierjét, hogy idén Karácsonykor kerüljön mozikba Koppenhágában - itt díszbemutató keretén belül láthatják a szerencsések. Ezt követően 2014 januárjában a norvég premierre kerül sor, és szerény hazánkba is érkezik.

A történet egy nő erotikus életét mutatja be születésétől kezdve közel ötvenéves koráig. A cselekményt a nimfomániás Joe (Stacy Martin, Charlotte Gainsbourg) szemszögéből ismerhetjük meg flashbackeken keresztül. Ám amikor egy bájos agglegény, Seligman (Stellan Skarsgård) rátalál az utcán heverő, kékre-zöldre vert Joe-ra, hazaviszi, hogy lábadozzon. A nő nem sokkal később megnyílik, és igencsak eseménydús életéről kezd el mesélni…

1. A nimfomániás 5 órás játékidővel bír, és a tervek szerint két fejezetre bontva kerülnek mozikba az egyenként két és fél órás filmek. [A hazai forgalmazó képviselői már látták a filmet, és a nekik vetített első rész 110 percet, míg a második 130 percet nyomott.] Nem szokványos módon egyszerre adják majd le mindkét filmet. A rendező annyi anyagot rögzített, hogy a mozipremier után akár tévésorozat is készülhet belőle.

2. Mint azt már tudtuk, A nimfomániás nyolc fejezetből fog állni. Minden fejezetnek megvan a maga sajátos stílusa, üteme és hangvitele. Egyes részek teljesen hétköznapiak, míg a többi kísérleti jellegű. Az egyik fejezetet fekete-fehérben vették fel. Hét fejezetet anamorfikus 35mm-es (2,35:1), míg egy fejezetet 1,85:1-hez képarányban rögzítettek.

3. Az utolsó fejezetet Andrei Tarkovszkij ihlette. Ellentétben az Antikrisztussal és a Melankóliával, A nimfomániásban nincs belassítás. "Mi a fene az?" - von Trier állítólag ezzel viccelődött a forgatáson.

4. Egy fejezetet úgy vettek fel, hogy a kamera fix ponton áll. Ezzel a megoldással Roy Andersson élt filmjeiben, de ez már-már dokumentarista megközelítésű, a kamera az arcokra és a testekre fókuszál, nagyjából olyan módon, mint egy biztonsági kamera, csak sokkal jobban ráközelítenek a tárgyakra.

5. A film címét nem krétával fogják felírni, mint a rendező előbb említett két filmjénél. Témáját tekintve látszólag sok a hasonlóság az Antikrisztus, a Melankólia és A nimfomániás között, és sokan úgy vélték, hogy ez a három egy trilógiát alkot. Jelen esetben is megcsinálhatták volna ugyanúgy a címet, mint a másik két filmnél, de erről szó sincs. A nyitójelenet állítólag Woody Allen-stílusú lesz.

6. Von Trier célja az volt, hogy sok improvizáció legyen a filmben, és ezáltal az eredmény szinte vizsgafilmszerű lett. Peter Aalbæk Jensen producer állításával szemben sokkal kevésbé lesz virtuóz, mint a rendező korábbi két filmje. Továbbá nagy és látnoki a film olyan értelemben, hogy epikus történet, amely sok témát, helyet és karaktert felvonultat, de nagyon erős vizuális kifejezésmódja van.

7. A filmben láthatunk majd archív felvételeket is, amelyeknek köszönhetően a film kevésbé kelt tömény hatást a nézőben, megtörik az ívét, és váratlan irányokba viszik el. Ezeket a videókat nagyrészt a YouTube-on találta von Trier. A rendező új műfajt kíván bevezetni a filmmel, hamarosan meglátjuk, hogy ez pontosan mit is jelent.

8. Ahogyan korábban is írták, a film egy kerettörténet, ahol Charlotte Gainsbourg karaktere, Joe elmeséli erotikus élettörténetét Stellan Skarsgårdnak. Mint a nyolc fejezet visszaemlékezés Joe életéből, és a történet az 1960-as években kezdődik, végül pedig napjainkban fejeződik be.

9. Mivel a történet több mint hat évtizedet ölel fel, így a különböző korokat úgy is kell ábrázolni, hogy hű legyen az adott időszakhoz. Úgy hírlik, ezt elsősorban a jelmezek változásával fogják szemléltetni.

10. Végezetül pedig nagyon viccesnek mondják a filmet - néha közel komédia jellegű, amit von Triertől utoljára az Idiótákban (Idioterne / The Idiots) és a Főfőnökben (Direktøren for det hele / The Boss of It All) láthattunk. Az első felét leginkább a fekete humor jellemzi, utána pedig a történet fokozatosan válik egyre sötétebbé és tragikusabbá.